Magyar Országos Tudósító, 1935. január/2
1935-01-16 [123]
ZU VIZI ISTVÁN /2,folytatás./ , ' A tettestársként megvádolt Dobóné tagadta bűnösséget. Szerinte semmi részo sincs Sárgavl István meggyilkolásában. Elmondotta,hogy 1891-ben lett Sárgavi felesége, Nem éltek boldog házaséletet' és többször külön költöztek, mert férje nagyon fösvény és féltékeny vo t. Bár jó anyagi viszonyok közt voltak, férje mégis munkába küldte öt, ami^miatt állandó volt köztük a nézeteltérés és végül tizennyolcévi házasság után elváltak. Az elnök ismertette ezután a házassági bontópsr iratait, amelyből kitűnt, hogy az asszony többször földreteperte és megrugdosta bet aes férjét és széket dobott hozzá. A férj ávollétében dorbézolt és férfiakkal barátkozott. ' - Ez nem igaz - szólt közbe Dobóné, - De vannak bizonyítékok arra, - mondót .;a az elnök - hogy maga olyan kijelentést tett: ''Nem akarok mint Sárgavi Ist án felesége meghalni." t . . Az elnök ez tán Dobóné második házasságának reszle teír-e vonatkozó és vagvoni természetű kérdéseket tett fel. - Maga és Vizi István között később nagyon jo barátság foj1ödött ki. - Az nem igaz kérem, - De maga Vizit papuskának, ő meg magát mamuskának szólította és maga Vizi feleségével egyizben annyira összeveszett, hogy nem is beszéltek többet egymással, pedig egy házban laktak. - Igen, összevesztünk, de nem Vizi miatt. - Hát hogy került össze maga olyan sok esztendő után ismét az első urával? Sárgavival? - Egyszer összetalálkoztunk az utcán és Ő akkor panaszkodott nekem, hogy mennyir; elhagyatott. Nincs aki főzzön neki, gondozza ót. Nekem megesett a sziveim rajta, mert súlyos beteg is lett. Az elnök ezután szünetet r -nd*lt el. /Polyt.köv./ G. ZU HÁZASSÁGSZÉDELGÉSBŐL VALOTAÜGY / .2.folytatás./ -Az egyik tanú, Bergmann Márton azt vallotta, hogy ".előtte el is ismertem: nem is akarom elvenni a nőt,-csak a pénzé t'akarom,.,. A táblai tárgyaláson azután kiderült, hogy nem is ismer engem, c sak látásból, Süssmann Béla kihallgatása után Herczegfalvi Mihály detek tiv tett tanuvallomát. Elmondta, hogy mult év április 5-én,Süssmann ügyének tárgyalás á után felkeresték'a rendőrségen 'Süssmann apósa, Teichmann Sálamon, Bergmann Bon~o ÓT Márton, Fried Ignác és Süssmann Béláné, akik a valutaügyben vallomást tettek, Bergmann Márton elmondta, hogy Süssmann hetenként magfordult Munkácson és négy-ötezer pengőket adott el egy lengyel kereskedőnek 4.45-4.5o pengős árfolyamon. A kapott pénzért dollárt-vásárolt, amiket azután Budapesten értékesített. Egy-egy dolláron 2,5o cseh korona haszna volt. Süssmanntol tudgt ja ez a tanú - a detektiv vallomása szerint - hogy tiz-tizené't esetben vitt Süssmann Munkácsra pénzt, a kicsempészett összeg 5o-6o.ooo pengőt tesz ki. A tanú szerint az egyházi esküvő elmaradása miatt kerültek szembe egymással. Arról is vallott ez a'tanú, hogy Süssmann megkérte: ne jöjjön Budapestre vallomást tenni, ezért honorálni iafiogja s jó üzleteket köt vele. A ra ikor az ajánlatot elutasította, Süssmann megfenyegette, hogy lefogatja. Bergmann Bence a detektiv előtt arról vallott, hogy Süssmann ötvenezer cseh koronát csempészett Budapestre, Arról is tud, hogy a vádlott százpengős címletekben 5ö-6o.peo pengőt vitt ki Magyarországból, Süssmann őt is megfenyegette, hogy ha tanúskodni jön ellene, letartóztatja. -. ' Pried Ignác kereskedő szerint Teichmann Salamon lakásán vett át öo.ooo cseh koronát. Előtte is bevallotta Süssmann, hogy dollárral üzérkedett ós a pengőket cigarattatárcájában csempészte ki, Süssmann ^éláné is vallomást tett, de ezt nem olvasták fel, A vád képviselője ezután indítványozta, hogy a törvényszék szakitsa félbe a főtárgyalást, Idézze be mégegyszer Süssmann Bélánét és'a többi külföldi tanút diplomáciai uton hallgattassa k.i. /Folyt.köy./ Sy.
