Magyar Országos Tudósító, 1934. december/2
1934-12-11 [120]
/A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI 3ZAKBIZOTTSÁG ÜLÉSE. Folytatás 1./ Utalt egyik legutóbbi közegészségügyi bizottsági Ülésén már elmondott megállapításaira. Újból hangsúlyozta, hogy Budapesten kivül az országban alig van számottevő ós megszervezett tuborkulózis elleni küzdelem, A főváros és a vidék tuberkulózis-ha láloz ás át azonban egymástól elválasztani nem lehet ás ezért a budapesti javulás som olyan arányú, amilyen tényleg lehetne, A budapesti diszpanzor-hál°zat elegendő lenne ahhoz, hogy oredményesebb munkát fejtsen ki, de ozt ellensúlyozza a vidék szervezetlensége, A legfontosabb teendő véleménye szerint az, hogy minden súlyosan fertőző és izolálásra szoruló tüdőbeteg szanatóriumi, vagy kórházi ápolást kapjon a kellő időben, A helyzeten nem j vit az, ha Budapestről a vidéki betegeket tavoltartják. Ellenkezőleg, az a fonto3, hogy a fővárosban minden tüdőbetegek elhelyezésére szánt ágy állandóan foglalt logyon. Ma nem ez a helyzet. Tudomása szorint a mult heten is több mint kétszáz üres ágy volt például az Erzsébet királyné-szanatóriumban, ugyanokkor a súlyos tüdőbotegek százai voltak intézeti ápolás nélkül. h.z ápolás pénzügyi és egyéb feltételeit kell tehát mindonokolott rendezni. Szondy Károly, az alnöklő alpolgármester válaszolt Korányi Sándor professzornak és előadta, hogy a főváros közkórházaiban 1,150 ágy áll tüdőbetegek rendelkezésére és ez a hatalmas ágyszám állandóan be is van tölt?o, sőt az előjegyzéseket som tudják késedelem nélkül elintézni. Az alpolgármester válasza után Polacsek Elemér dr. szólalt fel. Csatlakozik Korányi professzor megállapításaihoz és azt tartja kívánatosnak, hogy szerezzenek érvényt annak a törvényes rondolkezésnk, amely a tüdőbetegek hatósági bejelentésit kötelezővé teszi. Ennek a rendelkezésnek a szigorú betartása és a fertőző gócpontok felkutatása szerinte a legfontosabb. Elismeréssel emlékezik meg a székesfővárosi tüdobeteg-diszpanzorok munkájáról ós hangoztatja, hogy a gyógyitasnál talán még fontosabb a prevenciói Javasolja, hogy a főváros küldjön ki Korányi Sándor baró vezetésivel egy szakbizottságot, amoly az összes kérdéseket tisztázza és rondszerbo foglalja akkora, amikorra a minisztériumban tervezett ankétot összohivjak. Salamon Géza tanácsnok folvilagositasai után a bizottság elfogadta a polgármester előterjesztésót, amely ugy hangzott, hogy a székesfőváros feltörjosztóssol fordul a belügyminiszterhez és rámutat arra, hogy a fővárosi védolmi berondozésok szép eredményét veszélyezteti az a körülmény, hogy ugyanakkor, amikor a székesfőváros a tüdőbotog-kórházi ágyakat minden nohézség ellenére fontartja, sőt diszpanzor-hálózatát a legsúlyosabb időkben is tovabbfojl^szti, a vidék gondozó-hálózatának kiépitéso megállott, és a vidéki kórházait crndolkezésre • álló tüdőboteg-ágyak nagyrészo takarékossági okokból üresen áll, s őzért a vidéken ápolást szerezni nem tudó betegek tömege a fővárosba áramlik. Minthogy a székesfőváros ozt a súlyos problémát ogymagában megoldani nem tudja, szükségo snek tartja, hogy az eredményes küzdolom érdokébon a kormány ós a főváros között bizonyos ogyüttmüködés létesüljön. ( Erro való tekintettol a főváros kéri a belügyminisztott, hogy a tuborkulózis kérdését tüzzo napirendre és az erre vonatkozó tárgyalásokra a székesfővárost hivja m.og. A napirend utolsó* plontja az Alföldi-utcai korház úgynevezett •toogyos osztályának kérdése veit, A bizottság a jelontés meghallgatása után ugy határozott, hogy azt az osztály ír ' * .;. ' ',./ > .ahol túlnyomórészt rákos női betegeket holyoznok ol, mivel az /állandóan telve van, - további fenntartását szükségesnek: tartja. ^ A bizottsági ülés o^zol véget ért, /MOT/D.H, Ph-
