Magyar Országos Tudósító, 1934. december/1

1934-12-05 [119]

- — ZU HORN EDE-UTCAI GYILKOSSÁG /l.folytatás./' Boható tanác skozás után hirdette ki dr, Káliay Miklós táblai tanácselnök az ítélőtábla Ítéletét, amely szerint a fellobbviteli bir-•• ság a vádlott Ambrő Jánost az ollene emolt vád alol - a törvényszéki itélet mogsomisitésévol -~á jogos védelomnok félelombői és mogzavarodctfc ságbol történt túllépése oámóii felmentette. A vádiott, aki csaknom az'ogész táblai tárgyalás folyamán szipogott, sirt,küzdött a könnyoivol, a folmontő itélet hallatára megingott álltóhelyóbon és talán elvágódott volna, ha a mollette álló fegyőr el nom kap ja..A jolenetot Kállay tanác solnök is észrevette s jóságosan fordult Ambró Jánoshoz: - Menjen talán ki a szabad levegőre,ha rosszul érzi magát. Inkább szünotot adok... Ambró azonban összeszedte magájt és alig hallható hangon rebegte: • - Köszönöm szépon, már joi vagyok... Uralkodni fogok magamon. Ezután az itélet indokolása kövotkezott, A megokolás réczlotősen kiterjedt a tényállásra, melynek egyes részleteit a tábla nom fogadta ol, Igy megállapította az Ítélőtábla, hogy Lőrincz László vallomása egyáltalán nom volt figyelembe vehető, mert abszolúte valótlannak bi©nyult. Tényként állapította mog a fellobbozósi bíróság, hogy a vádlott Ambrő már hosszú hetekkel a bokövetkezett katasztréfális esemény előtt a halálfélelem hatása alatt állt. Lőrincz ugyanis számos tanú előtt kijelentette, hogy "hiába dugdossák olőlo Ambrót> végezni fog vele" s amikor barátai erről lebeszélni akarták, hajthatatlan maradt, Mindoz Ambrő János fülébo jutott, Ambró vádlott az utóbbi időben állandóan bujkált, rettegett a rabiátus Lőrincz László elől. A vádlott számára kétségtelenül mognyilt a jogos védelom helyzete. A sórtott jóval magasabb termetű, orősebb- testalkatú volt Morénál, '• aki az ülfiözött vadhoz hasonló lelkiállapotban élt az utolsó napokban'. Cselekménye ennélfogva határozottan bizonyos momentán lelki zavar következményeként ment végbe és igy jogilag nem büntethető, Ambró János volt.a túlerővel megtámadott fél, amikor Lőrincz a saját lakáén, fivéro . társaság ában megöléssel fenyegette. A vádlottat mindazok alapján a jogos védelomnok megzavarodóttságb^l 0 3 f'lelemből való túllépése cimén fel kellett menteni. A tábla egyidejűleg elrendel to Ambró János vádlott azonnali szab ad láb ráhelyez és ét. A tábla Ítéletével szembon egyedül-dr. Auer Syörgy kir. fOü gyészholyottes jelentett bo sommisségi panaszt. /MOT/ Ky, —-ZU HAT ASSZONY ÉS EGY PER FI fiKIRATHAMIS TükSl ÜGYE.,,/1, folytatás./ Petrik Pálné beismerte, hogy ő szólt gazdagnak, de szinten azzal védekezett, hogy nom tudta, hogy milyen baj lesz ebből, Páczi Istvánné aki egy tehenet íratott 12 éves kisleányával az engedély okiratba, könyörgött, hogy ne büntesse meg őt a birósá:, már azért sem, mert 75'éves beteg öreg édesapjáról kell gondoskonia. Ezután kihallgatta a törvényszék a felügyelőt, aki észrevette a hamisításokat, majd Horváth elnök igy szólt a vádlottakhoz: - Akarnak valamit mondani az utols

0 szó jogán. Ugy-e nem csinálnak soha többet ilyent? A hat asszohy és egy férfi kórusban felelte: - Dehogy, kérem, soha! A törvényszék Vudy Oszkár dr. ügyészségi alelnök vadbeszede után bűnösnek mondotta ki mind a hét vádlottat közokirathamisitá3 vétségében és fejenként egy hónapi fogházbüntetést szabott ki, de az itélet végrehajtását harc* évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottak sirva köszönték meg az ítéletet, amely jogerős. /MOT/Sy.