Magyar Országos Tudósító, 1934. december/1

1934-12-08 [119]

—URAJT.tM CS..TTAN L,Z -OSTOR, MERT NÖVÉRitM ES PERJE VÁLNAK" . A vádlott egy fiatal magántisztviselő volt, panaszosként a s°gor, tana­ként családjának tagjai szerepeltek, s a bünper tárgyalása során^egy rosszul sikerült házasság részletei bontakoztak ki. Rechnitzer Sándor 01 éves magántisztviselőt a kir, ügyészség magánokirathamisitás bűntetté­vé cl vádolta-meg s ezt a bűnügyet tárgyalta a büntetőtorvényszék Schiril* la'Achill dr* tanácselnök elnökletével, Rechnitzer Sándor ellen az volt a iád,,hogy 19 éves korában, tehát kiskorúsága idején 2ooo dolláros élat*» biztosítást kötött és a biztosítási iratra hamisította sógorának, Rajna Istvánnak a nevét, -Sem vagyok bűnös - védekezett a fiatalérabor, - Három évvel ez lött felkeresett az egyik biztosító ügynöke, hogy kössek életbiztosí­tást, A biztosítást megkötöttem, de minthogy kiskorú voltam, sőt még ma is az vagyok, nagykorú kezesnek kellett szerepelni. Megemlítettem az ügyet s ü goromnak, Rajna Istvánnak, aki hajlandó volt kezességet vállalni Ez a beszélgetés a Csillaghegyen történt, s minthogy csupán látogató­ban voltam náluk, az irat nem állt rendelkezésanre. Rajna István a nő­vérem előtt felhatalmazott arra, hogy nevét a kötvényre írhassam. Ké­sőbb nővérem és sógorom különváltak-. Ebben az időben történt, hogy nem volt pénzem, nem tudtam a (fiiját fizetni és'Rajna Istvánt szoiito :ta fel a biztosító, hogy rendezze a díjhátralékot. A biztosító pert is indított és ekkor a sógorom, aki ellenséges viszonyba került a családommal, kije­lentette, hogy az aláírása hamis. Tagadta, hogy felhatalmazást adott volna nekem novónek'leírására, Most rajtam csatban az ostor, mert nővé­rem és férje válnak, Rajna István magántisztviselő tanukénti Vallomásában elmon­dotta, hogy különváltan él feleségétől Rechnitzer Erzsébettől, Többek között ig" vallott: —*A s°gorom egy alkalommal tett arról említést, hogy bizto­sítást akar kötni; de szó sem volt arról, hogy én kezességet vállaljak a díjfizetésükért. Határozottan kijelentem, hogy kez^ssoégot nem'vállal­tam és nem adtam meghatalmazást, hogy a nevemet a kö ,vényre Írja, A vádlott védője megkérdezte a tanutói: - Saját keresetéből vagy pedig apósának támogatásából élt? - s - Az édesapám támogatott; Különben sem kaptam meg a*hozomány Rechnitzerók nem gondodc odtak rólunk, - Mi történt azzal a Vooo pengővel, amit :.z esküvő után ka­pott a hozományra? -'Azon ékszert Vettem a feleségemnek, meg feléltük, szállo­dában laktunk, Rajna Istvánnó szül. Rechnitzer Erzsebet a sértett felesébe, a vádlott nővére tett ezután vallomást. Elmondotta, hogy tanuja volt : * ­nak a beszélgetésnek, melynek során a férje kijelentette az öccse előtt, hogy közösseget vállal és ugyanekkor felhatalmazást is adott nevének alá­írására, - A polgári biróságnál ön mást vallott, - mondotta az elnök,­Ott azt mondta, hogy n m tud a felhatalmazásról, itt p edig határozót •_• • kijelenti, hogy.tud, A mult tárgyaláson az ügyész ur indítványozta, hogy a bűnügy jogerős befejezése után az iratokat hamis tanuzas gyanúja miatt tegyük át a kir. ügyészséghez. - Most már határozottan emlékszem, hogy volt a férjem és az öcsém között szó az aláírásról is. Ugy tudom, hogy az uram felhatalmaz­ta az Öcsémet, A polgári bíróság előtt meg voltam zavarodva, - A férje egyszer visszaköltözött önökhöz, - szólt a védő ­mikor történt ez? - Édesanyánk halála után, - felelt az asszony, s öccse a vád lott közbeszól: - Egén, az örökség reményében. Több kérdésre ezután elmondotta, hogy az ura e-z év február elején távozott öl végkép a lakásukról, de nem tudja, hogy megkapta-e a biz-ositó intézetnek a díjfizetésre vonatkozó felszólító levelét, Rajna Ietvánnét tekintettel arra, hogy a polgári perben ellentétes vallomást tett, a törvényszék nem eskette meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom