Magyar Országos Tudósító, 1934. november/3

1934-11-23 [118]

/Borvondég Foronc főpolgárrnostor tometéso. Folytatás 1*/ Szivbemarkoló szavakkal vett bucsut a püspök Borvondég Ferenctől, aki noki földijo volt, A munka hősoként emlékezett mag róla, aki Istennői és emberekkel szombon mindenkor maradéktalanul megtette kötelességét. Lelkében mindig megmaradt a kicsiny falu egyszerű gyermekének és lobogva élt benne az a hit, amelyet az ácsi kicsiny tomplomban az ütöttkopott flalusi iskolában csepegtettek lelkébe. Hitének ereje lenditette őt olyan'magasságokba, amelyeknek elérése egy gyönyörű karrierrel volt egyértelmű. Büszke volt katholikus mivoltára és hálás volt egyháza iránt és érdemeit az idők végtelonjén át som felejtik el, A püspök búcsúszavai után felfejlődött a temetési gyászmenot, A szoborszerű tisztelgésben álló diszruhás tűzoltók és a S-akóczi-cserkészcsapat őrségének sorfala közül nyolc halottvivő leemelte a koporsót a katafalkról és lassú léptekkel megindult a kijárat felé, A menet élén a papság haladt, A koporsó nyomában pedig Borvendég Ferenc gyászbaborult családját a barátok beláthatatlan tengere követte. Közben a Rózsák-teréről diszruhás rendőrszakasz nyomában már megindultak a pompás koszorúkkal roskadásig megrakott kocsik és utánuk vitte a halott főpolgármestert a hat fekete ló által vont gyászkocsi, A menet utja a Huszár-utcán, Rákóczi-uton, Fiumeiuton keresztül vezetett a Keropesi-uti temető felé, az egész útvonalon rendőrsorfal szegélyezte a menetet és a hűvös novemberi szél komoran lobogtatta a lámpák gyászfétyolát. Fél tizenkét óra után érkezett meg a temetési monet a nagy halott számára kijelölt diszsirhelyhez. A sirholyet környező nagy tér két oldalán eddigre már felsorakozott a fővárosi javadalmi őrség és a tűzoltóság diszszázada, A koporsót elhelyezték a sirgödör szélén, jobboldalon a gyászoló család, baloldalon S i p ő XJ z polgármester vezetésével a főtisztvisolői kar és a törvényhatósági bizottság tagjai állottak, A püspök újra beszentolto a koporsót, majd előlépett L i b 0 r Endre alpolgármester és a főváros közönsége és tisztviselőkara nevében beszedőt mondott, - Annak a férfinak mondunk utolsó istonhozzádot, - szólott, aki diszo volt pályájának és diszo a fővárosnak. A szomokben csillogó könynyok ós az arcokon ülő mély megilletődés mutatja, ki volt ő, mi * szűkebb munkatársai azonban szavakat is keresünk, amelyekkel ki tudjuk fejezni óriási vesztosegünket. Harminchét éven keresztül büszke harcosa volt a nemes munkának és a hűséges kötelosségtoljesitésnok. Óriási érdemeket szerzett székesfővárosunk gazdasági megerősítésében és fellendülésében és az ő nevéhez fűződik javarészt üzemei és egész pénzügyi politikánk kitűnő fcrányitása. Borvendég Foronc müködéso a főváros történőimének logszobb lapjait jelonti, Borvondég Foronc, elhoztuk sirodhoz érdemrendjeidet, azokat az érdemrendeket, amelyokot a szivek érzéséből öntöttek és amelyek soha el nem muló fénnyel ragyogják bo emlékedet, A te melleden a munka signum laudisa és az érdem nagykeresztjo csillogott. És midőn bucsut koll vennünk tolod, könynyes lélekkel, fokozottan érezzük ezt. Nekem külön fájdalmat jelen távozásod, h±gz negyven esztendőn át moghitt, őszinte barátom voltál. Ismertelek és tudom, hogy mindig megértéssel, szeretettol viseltettél embertársaid és minden tisztviselőtérsad iránt. Ez az érzésed afrkor sem változott, midőn főpolgérmosteri székedbe ültél, te megmaradtál u régi, igaz embernok. Nagy szellemi örökséget hagytál magad után, lelked a tiszta erény hitével jelonhotik meg az örökkévaló előtt. Élotodet fővárosodnak szentoltod és ugy ért utói a halál is, akár a hőst, ki fegyverről kezébon hal meg eszméiért, A milliós főváros hálás emlékezete fog virrasztani föletted, Isten Veled! A törvényhatósági bizottság gyászát S z ő k 0 Gyula fojozto ki. El nom muló hálával gondolunk arra a kis vidéki fiúra, aki közöl négy évtizodo mély magabizással, szorotottol és hittol jött Budapostro, hogy a régi kis hajlék holyott második szülői házat keressen, A vidéki gyormokJ bői a milliós város buzgó munkása lott, olyan munkása, aki élotévol és szorul galnával példát mutatott. S amidőn idők múlásával ez a második sáiői ház fi /folyt.köv./ r