Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-14 [117]
ZU BETHLEN ISTVÁN UGY. / 7 . folytatás,/ Az Ítélethez fűzött mcgokolás hangoztatja, hogy a törvényszék megállapította a vádlott bűnösségét, mert az az állítás, mintha Bethlen István gróf az ország egy részét az oláhok kezére akarta volna átjátszani, nemcsak súlyosan rágalmaz 0 'és becsületsértő, hanem egyenesen a hűtlenség vádját foglalja magában. Az ezzel kapcsolatban felajánlott bizonyítékok az állitás igazolására nem voltak alkalmasak, ezért a törvényszék a bizonyítást nom engedhette meg s igya vádlottat, aki tényállítását bizonyítani nem tudta, el kellőtt Ítélni, Ugyanez a megállapítás áll a röpirat többi tényállítására nézve is, amelyek valóságnak esetén közmegvetésnek tennék ki a főmagánvádlót, Minthogy hasonló okokból a bizonyítás itt is meghiúsult, a vádlott bűnössége kétségtelen, A büntetés kiszabásánál a törvényszék súlyosbító körülményr ftok vette azt, hogy Dajka dr, hasonló cselekményért már jog rosen el volt Ítélve; továbbá azt, hogy volt rendőrkapitány lótéro a legsúlyosabb vádakkal illette alaptalanul azt a magyar államférfiut, aki rendkívül nehéz viszonyok közt hűséggel szolgálta az ország javát, amelyet minden erejével előmozdítani igyekezett, A törvényszók Ítéletében Bethlen István grof és ügyvédje megnyugodtak, ellenben Dajka András dr. fellebbezést jelentett be, /MOT/Ky. ZU MATUSKA..,/4. folytatás./ ' A törvényszók Márk Károlyt ós Králl ^erencot megesketto vallomására. A következő tanu Draskó Gábor nyugalmazott pályafelvigyázó, aki szintén resztvett a mentési munkálatokban, mondotta el ezután mindazt, amit a vasutas tanák már ballottak, . x Az elnök ezután szünetet rendelt'el, majd Czipó Pál nyugalmazott torbágyi vasutas tett tanúvallomást, - En szabadnapos voltam - vallotta az öreg vasutas es éjfél után jött a másik váltókezelő és aszonta: "Vater jöjjön gyorsan, mert a tízes a hídról lelépett!" Gondoltam én, azt a kutya fáját és szaladtam is a völgyhöz. Én voltam az első, aki odaért, - Jajgatást hallott? - kérdezte az elnök. Az öreg vasutas megrázkódott és igy szólt: - Hü,kérem, mi volt ott. Ezután elmondta, hogy azért ment a roncsokhoz, hogy "szem mel tartsa a hiénákat." Az egyik kocsi alél sirást, jajgatást hallott, ki akarta szabadítani a jajgatót, de egyedül nem tudta s ekkor látta, hogy egy férfi jött villanylámpával a közelébe. - Megkértem az urat, hogy segítsen és nagyon szívesen segített. Akkor még nem tudtam ki volt; Amikor eltávozott, felment a kocsikhoz és Snnan hallóctam a hangját. Ezt kiáltotta: w Disznóság, odalent rakásra döglenek az emberek és senki sem ségit,"'Harmadnap az újságban láttam a fényképét annak, aki nekem segített. Az elnök felmutatta a vasutasnak Matuska fényképét és az erpg ember igy válaszolt: - Igen, ő volt áz. Elmondta még, hogy a Roncsokon sáros cipók nyomát látta, valószínű tehát, hogy májr előtte volt ott valaki, /p/. Elmondotta a tariu a továbbiak során, "hogy találkozott a lyoly szinon egy térdnadrágos 'trencskétos emberrel, aki ott őgyolgett és mint ő kiabálta legjobban: "Disznóság, hogy itt nincs kivilágítva ,: ' L tanu azután másnap, a Friss Újságban mogjelent képről felismerte Ma / tuska Szilveszterben ezt a félrf it. Lévai védő kérdez ezután, de az elnök közbevág: - Kérem, védő ur, a tanu erro a kérdésre mór felolt, megm ondta világosan, hogy Matuska még segíteni is próbált neki a romok körül. - Igen, - erősiti meg újra szavait Cipó Pál tanu - körülbelül tiz percig segített... r\***~~ ~ Hová totto ezalatt a felsőkabátját 4 ? *fj Matuska feláll és a tanu helyett felel: ORSZÁGOS LEVÉLTÁR / Pol ^lröV-/ K ^
