Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-14 [117]
-—ZU MATUSKA.. ./2 é folytatás./ - Lehet, hogy'kissé talán túlzottan fejeztem ki magamat igazoltja helyre szavait dr. Stumpf mentőorvos. - A vádlott vetkozésekor nem észlelt a doktor ur semmi feltűnőt? - kérdezi a tanutói dr. Götz főügyészhelyettea. - Nem emlékszem! - Matuska a vasúti jegyével kapcsolatban nem mondott semmit sem ? - Nem! Most Lévai Tibor dr. védő akar kérdést tenni a tanúhoz: - Miért mondta az olőbb a doktor ur azt, hogy Matuska cgzaltált volt s miért vonta ezt később vissza? - Ezt már én megkérdeztem - sz ö l rá az, elnök a védőre nem engedem meg ennek a kérdésnek az ujra-feltevésőtl Tessék talán ezzel kapcsolatban tovább kérdezni Az elnök és a védő közt efolől vita támadt és végül a védő semmiségi panaszt j-elent be, majd újra a tanúhoz fordul: - A taglejtéseken kivül miben nyilvánult meg Matuska ogzaltáltsága? - Ilyenformában ezt a kérdést som engedhetem meg! - szól ismét közbe az elnök. A-tanu kijelenti, hogy Matuska mozdulatai nyugtalanok, hevesek voltak. • . Az ellenőrző szakértő kérdez ezután, majd Németh Ödön dr. kirendelt elmeszakértő kérdezi meg a tanutói, hogy észlelt-e Matuskán elmezavarcsági tüneteket. - Ilyent nem tapasztaltam^ - felel dr. Stumpf, - Matuska fejfájásról sem panaszkodott? - Nom emlékszem. A közvádló indítványozza a védő azonban ellenzi a tanu megeskotését s ezt a következőképpen okolja meg: - Ellenzem a megesketést, mert az elnöki kérdések, az elnök ur kérdezési módja ezt megokolja. A tanu előbb kifejezetten egzaltéltnak mondotta a vádlottat, majd ozt éppen a kérdezési mód foly- ~ tán visszavonta... - A főtárgyaiásnak obben a szakában nem lehet kritizálni az egyes tanúvallomásokat - oktatja ki az elnök az ügyvédet, majd a következő pillanatban váratlanul erősen és feltűnően a védői pulpitus mögé tekint s rámutat az ott helyetfoglaló ügyvédjelöltre s a teremben jelenlévő rendőrfelügyclőhöz fordulva erélyes hangon igy szól: - Azonnal tessék leigazoltatni ott azt az urat! A rendőrfelügyelő az ügyvédjelölthöz lép s megállapítja személyazonosságát. - Ne tessék itt jeleket mutogatni! - fordul Márton dr. olnök a védő segédje felé - no tessék kifejezést adni'taglejtésekkel a véleményének, mert különben kénytelen leszek megvonni a belépőjegyét! Az incidens után Lévai dr. védő újra kezdi: - Az elnök'ur erélyes kérdezési módja,, 4 meg kell ezt már egyszer itt mondanoml... - de a védő nem jut tovább, már hallatszik is az elnöki szék felől: - Ezért rendreutasítom! Nem engedhetem meg'ezt a kritizálást! Az elnök csakis a birói lelkiismeretének hódol!.,. Váratlanul Stumpf Imre dr. tanu szól közbe: - Ugy látom, hogy az'én kifejezésem, az'"egzaltáltság"mog*elölós okozta ezt a félreértést,Ki kell jelentenem^ hogy hasonló csefc ben mi az olyasfélo viselkedést, amilyet Matuska tanusitott, egzaltáltnak szoktuk mondani. - Az orvos ur belgyógyász? - kérdezi az elnök, - Mert ez más orvosi térre tartozó szakkifejezés. Különben is kit ért az alatt, hogy "mi"? Beszéljen talán a doktor ur i ©gyosszámb n,,, - Ugy értettem,- feleli meglepődve a tanu - hogy "mi orvosok", vagyis a gyakoriéorvosok nagy többsége,,, A tanút ezután megesketik vallomására, majd Márk Károly MÁV-főintéző, a'biatorbágyi vasútállomás akkori főnöke lép tanuként a törvényszék ólé. Előadja, hogy az állomási épületben lévő magánlakásán tartózkodott, amikor éjféltájban a hatalmas detonációt hallotta. /Folyt.köv./ Ky. Jkt AT»C«T k - * r
