Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-12 [117]
ZU MATUSKA..,/6. folytatás./ Egyébként Haupt tanu szerint Matuska ismételten kifakadt a mai állami rendszer ellen. ' - Matuska! - állítja fel a vádlottak padjáról á vádlottat Márton dr. tanácselnök s Matuska hirtelen mélyen meghajlik, ugy, h ogy csaknem orra bukik, - Ne hajbókoljon itt! inkább azt mondja meg: mit szol ahhoz, hogy már a második tanu vallja, mennyire kifakadt ismételten az állami renddel! szemben?! -Ezt, kérem nem ismerem el! - válaszolja a vádlott. - Darvas Elemérrel ön valóban benső barátságban volt?" - Igen, de akkor még nem tudtam rola, hogy kommunista,' hiszen éppen ugy levette a templom el&tt a kalapját, akár csak én. - Maga állítólag szuggerálta ezt a Darvast?! - Dehogyis...Hát tudok én'szuggerálni?! - Ismeri azt a közmohdáát.,. -•'.'..hogyne, kóram, azt, hogy:"$íadarat tolláról, embert bartájárói"!... ' Matuska Szikveszter!- fordul komolyhangon az elnök a'vádlott felé.- Tanácsolom-magának, a saját jólfelfogott érdekében, fontolja meg jól a dolgot!... Ön tudja jól, milyen borzaszt 0 bűntényekről van itt 3zó; tudjuk jól, hogy ezek milyen forrsáböl erednek! Ezek a bűntények az égre kiáltanak és magát súlyosan vádolják! A smlyos vádak alól maga hol "nem emlékszem" -mel, hol álszenteskedéssel akar kibújni. Negondolja^ azt, hogy akár egyetlen mozduita is'elkerülheti az én figyelmemet, Én jól tudom, hányadán állok magával. Mint ember és mint biró mondom, a főtárgyalás folyamán már nemigen lesz többé"' módom arra, hogy ilyen közelről hozzá tudjak férni a mága lelkéhez... Éppen ezért térjen magába. Mondja meg őszintén mindazt, ami a lelkét. ' terheli, hiszen jól kell tudnia, hogy ezek aszürnyü bűnök hová juttatják magát!,. .Mond ja el, miért, kikkel együtt, milyen politikai érdek szolgálatában követte el ezt a bűncselekményét!' - Kérem, méltóságos elnök ur, mindaz, amit óddig előadtam, szóról szóra ugy van, mindahoz semmit sem tettem hozzá, mindabból semmit som. vettem el... - Volt idő - folytatja komoly hangú intelmét az elnök, amikor a maga ma céltudatosnak látszó védelmi müve még nem volt ennyire kiépttve, Volt idő amikor maga hátrálno próbált a vádakkal szemben, vivődött lelkében! ugy viselkedett akkor még, mint• általában ^minden közönséges büöző, azoknak volt maga egyik példánya.,.Magában bámulatos elszántság volt a szörnyű bűncselekmény véghhzviteléhez,'de most elfut a következmények elől; idegen tollakkal akar ékeskedni, káromolja az Isten szent nevét és megbújni igyekszik avallás szentséges leple alatt. A bécsi főtágyaláson az ajkát nyalogatta, itt most a fogait vicsorgatja'és mindon eszközt megragad, hogy a következmények alól mentesüljön, /KY/Látjuk mire alapitotta védelmét. Térjen magábam legyen magában ogy atomnyi az emberből. - Amit mondtam az a valóság, - folet Matuska, - Ezt az atomnyi emborségot kórosom - folytatta az elnök de csak'most, többé már nem fogom keresni; térjen magába, ez az utolsc alkalom. - Amennyiben ollonkoznénok az adatok, - próbál beszélni katuska, - de áz elnök tovább folytatja: - Itt most nom jogászkodásrol van szo, hanem arról, hogy van-e magában egy atomnyi omberi lélek, van-e magában egy atomnyi az Istonben való hitből. Arra gondoljon, hogy gyónik. Jusson eszébe, hogy az Isten mind ont lát, mindont tud. - Én szivből kivánom, hogy a birósáj , - kezdett beszélni Matuska felemelt hangon, de az elnök erélyesen rászól: - No kívánjon sommit, no szónokoljon. Itt nincs holye a szónoklatnak. A lelke felé forduljon. Amikor az egyik tárgyaláson befejeződött a kihallgatása, mosolygott, azt mosolyogta: meg vagyok elégedve magammal. Most szálljön magába, a lelke felé forduljon; Mindon bünnok ihog van a b 'ntetése, nemcsak itt, de a másvilágon is. Akár honnan jön biztatás, no folodjo ol, hogy a biro szuverén, csak az Iston áll f^iotte. No bizakodjon az ilyen Németekben és az ilyen oldalról jött biztatásokba. Azt hiszi nom láttam, hogy történtek ilyen biztatások a főtárgyalás golyamán? Láttam, do eddig csak szalmaszállal: néztom. Most beszóljon! ORSZÁGOS LEVEI^ 8lyt . köv./P,,
