Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-17 [117]

. . . . . • ' ' >,l.iK / ~ . , , \ szekció —ZU MATUSKA,../l. folytatás./ Matuska Szilveszter vádlott a tanú vallomására kijelenti, hogy az nem felel mog á valóságnak, - Maga-szeptember 6-án Pázmándy Margittól is találkozott? - kérdezi Márton dr. olnök. • - Már nem emlékszem...- mondja Matuska - do lehet, hogy találkoztam. Az tény, hogy Lesser Zsófiával nem utaztam együtt Bécsből Budapestre! ' Most újra üémet Ignác asztalosmestert hivatja be a terem-? be az elnök. Ezt a tanút egyszer már kihallgatták s mostani, ujabb vallomásának tartamára Márton elnök eltávolíttatja Matuskát az esküdtszéki teremből. - Emlékszik rá, hogy mikor történt a biatorbágyi merénylet? - Pontosan nem elékszem ~felf*Ji Német Ignác - ugy tudom, hogy 1931 szeptember vége felé történt... - Maga hol járt szeptember l-e és 12-ke közötti időben?' - Itt van a munkakönyvem az iratok közt, abból kitűnik,.. Egyébként én községről községre jártam, mint asztalosmester, munkáért és ugy emlékszem, szeptember 4-én voltam Nagytétényben, ahová a HÉV egyik villamosvasútján utaztam volt ki. - Matuskával nem találkozott útközben? - Amikor Nagytétényből visszautaztam a fővárosba, a másik sinpáron szembe jött velünk egy másik villamos, amely Budapestről Nagytétény felé tartott. Ezen a villamoson megpillantottam Matuskát, vagy legalább is egy hozzá feltűnően hasonló férfit. Köszöntöttük is egymást... - De maga a rendőrségen a legnagyobb határozottsággal állította azt, hogy az emiitett villamoson valóban Matuskát látta az utasok közt! - Akkor sem állíthattam ezt határozottan. Különben is, méltóságos elnök ur, engem most a betegágyból keltettek fol, lázas;' vagyok, az orvos megtiltotta a felkelést; már kéthete betegeskedem.,, - Ugylátszlk magának bevált módszere, hogy I lyesmire hivatkozzék. Elébetárom a főkapitányságon tett bejelentését. Akkor nem bolt beteg, önként ment tanúskodni s ugylátszlk a, felmerülő gyanuokok ellen akart védekezni, amikor előadta, hogy Matuskát Nagytétényben kétizben is látta, sőt ismételten köszöntötték egymást. ..'•**•••' - Kérem, néha ismerősnek vélt embert is köszöntünk,,. Az elnök maga elé szólítja az imént kihallgatott Lesser Zsófiát, aki nemet Ignácra pillantva kijelenti, hogy nem ő volt az a munkáskinézésü férfi, akit a vonaton Matuskával együtt'látott, mert annak az Ismeretlennek nom volt ennyire szürke a haja,,. Az elnök rendelkezésére most behozzák a terembe Matuskát, leoldják bilincseit s az elnök nyomban hozzá fordul: - Ez a Német Ignác magának régi jóismerőse! - Igenis - feieli szolgálatkészen a vádlott - az üzletemben találkoztam vele utoljárq. Azóta sehasem láttam! - De hiszen maguk Nagytétényben is találkoztak, köszöntötték is egymást! • • - Hát, kérem, nekem sok ismerősöm volt, sokan köszöntöttok engem,.., i Matuska, Matuska! Ez megint maga régi módszere. Megint másról beszél. Német Ignác azt állitja, hogy magát szeptember 4-én látta a Téténybe igyekvő villamoson! - Ez tévedés! Én akkor nem jártam Tétónyben! Nómet Ignác közbe szól, mire az elnök erélyes hangon leinti: - Maga csak akkor beszéljen ha kérdezem! Ne falazzon itt! Maga különben máskor is járt Tétényben és nem munkavállalás végett! - Én, kérem mindig munkavállalás céljából jártam Tétényben - feleli siró hangon a tanú, majd többször egymás'után a fejéhez kap s hozzáteszi: "Nekem csak egyenes dolgaim vannak!,.," Ez elnök ezután Matuskát faggatja, aki határozottan megmarad előbbi vallomása mellett s tagadja, mintha a meghiúsult óbudai merényletterv napjón, még azon az éjjelen kiutazott volna Biasorbágyra. Maiunkénak újra el kell mondani részletesen, hová tetto az Óbudán használni szándékolt robbantó-csőveket. Ezután a védő inditványezza Német megesketését, de a törvényszék az inditványt elutasítja. '* ' JCJ> #BFblyt.köv./Ky.