Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-15 [117]
A MATUSKA TÁRGYALÁS TIZEDIK NAPJA* A csütörtöki folytatólagos fbtárgyalást Matuska Szilveszter bünpörébon "röggel kilenc órakor nyitotta meg Márton Albert dr. törvényszéki tanácselnök. Elsőnek Lévai Tibor dr, védő kért szót, aki indítványozta, hogy a biatorbágyi vasútállomás vendéglősnőjét a törvényszék soronkivül idézze be és tanúképpen hallgassa ki, mert - szerinte - ez a tanu Á" kétségen kivül eldönthetné azt a sokat vitatott kérdést, vájjon Mát***5 "' ka egyedül tórt-e be a robbanást követő hajnali órákban ebbe a vendéglőbe, amint azt a tanuk állítják, - vagy pedig tényleg két férfi és egy nő társaságában foglalt helyet a korcsmában, amint azt maga Matuska hangoztatja, ' Götz Béla dr. kir, főügyészhelyettes feleslegesnek minősiti ezt a tanúkihallgatást, ami különben is a bizonyitáskie^észitéare^tartoznók 8 egyébként is lényegtelen, A törvényszék az ügyész ellenző indítványa értelmében határoz: a védő kérését mint szükségtelent, elveti. Lévai dr. ez ellen semmisségi panasszal él. Aranyosi László ötvenéves színházi felügyelő, volt székesfővárosi korházgondnok a következő tanu, aki érdekes vallomásában néhány uj részletet tár elő a merénylet utáni izgalmas órák történetébőls - Azon az emlékezetes éjszakán két barátommal a Newyork kávéházban ültem, amikor éjfél utáni háromnegyed agy órakor az újság* . Íróktól értesültem a biatorbágyi eseményről Barátaimmal azonnal autót béreltünk és kirobogtunk a helyszínére, ahol akkor még csak a helybeli tűzoltók és dr. Wldder községi orvos voltak jelen. Widder dr.-nak, aki az országút szélén elhelyezett sebesülteket kötözgette, mint volt kórházi ember, felajánlottam segítségemet, amit az orvos köszönettel fogadott s ettölkezdve együttesen részesítették elösegélyben a sürü eg:/másutánban elénk kerülő sebesülteket. Ekkor felhangzott a hátam mögött egy férfihang: "Én is két gyereket mentettem ki a romok alól - mondta az ismeretlen, térdnadrágos, trencskós ur - pedig én is a vonat egyik harmadikosztályu kocsijából estem ki." Én erre félhangosan megjegyeztem, miután az illetőt szemügyre vettem és meg-llapitottam, hogy sérülést nem szenvedett és ruhája aem volt tépett, "ilyen marhaságot ne beszéljen!" "Kikérem magamnak - mondta indulatos hangon a férfi - én Matuska gyárigazgató vagyok!" "Akkor is menjen a fenébe.- feleltem idegesért, - nem vagyok kíváncsi,, ne zavarjon ilyesmivel bennüniket..." Matuska azonban tovább erősködött igaza mellett,\ugy hogy a szóváltást az éppen akkor a helyszínére érkező Samarjay Lajos elnökigazgató ur is meghallotta, Matuska a MÁV elnöko előtt is megismételte állítását, sőt nagyobb nyomaték kedvéért rámutatott az egyik mellette álló fiatalemberrel "Ezzel az úrral együtt zuhantunk ki a vagonból! n Az igy aposztrofált fiatal férfi egyetlen szóval sem erősítette mog, de nem is Cáfolta Matuska állitását, Samarjay jóindulatúan megkérdezte Matuskátéi, hogyan történt szerencsés megmenekülése, hányan ültek abban a kocsiban s mi lett a sorsuk? Matuska erre az ujján elkezdett számolgatni s végül kisütötte, hogy huszonhármán voltak abban a harmadik osztályú^vagonban, amelyből 1 megmenekült. Samarjay megdöbbenve jegyezte meg: "Uramisten, hány halott lehet akkor a romok alatt!" Matuska bőbeszédűen beszélte el, hogy a rossz levegő miatt a vágón ajtajában állt s ennek köszönheti megmenekülését, Matuska ezután az állomási épületbe ment, ahol megmosakodott s éppen eközben hozták oda azt a bizonyos levelet, amolyet két kö között találtak meg.. Samarjay arról az iratról másolatot készíttetett, ' •' " . - Később újra láttam Matuskát - folytatja vallomását Aranyosi László - ekkor éppon egy det aktív igazoltatta, Schweiniezer rendőrkapitány Utasitásara, Matuska elővette tárcáját és egy útleveleit mutatott. Ekkor valaki megszólalt:- "Ismerem ezt-az urat, Matuskának hivják, gyárigazgató, volt brassói főhadnagy!.,." Matuska megjegyezte,• hogy a tárcájából kétszáz pengője a'katasztrófa zűrzavarában elveszett. Amikor látta a hitetlenkedő arcokat, kijavította magát:- 11 ...azaz,.. nem is a tárcámból, hanem.,„. a táskámból,..." Én mindezekre azért lettem önkéntelenül is figyelmes,, mert a háború alatt Mármarosszigeten a tábori csendőrség helyettes parancsnoka voltam s igy volt bizonyos gyakorlatom a nyomozás tekintetében, Matuska megmutatta a vasúti jegyét is s határozottan állithatom, hogy ez a jegy nem a szerencsétlenüljárt gyorsvonatra, han6m egy korábbi személyvonatra szólt, ugy hogy Gámán MAV igazgatóhelyettes nom is akart ujabb jegyet kiállitani számára s az én kérésemre adott végül is jegyet Matuskának GeyŐrig,/Folyt.köv./Ky, ORSZÁr.ns r n/riT/n
