Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-14 [117]

---ZU MATUSKA...,/?. f olyt atás./ - Éz is g anusnak tünt fül, ogy vasgyári igazgató rondcson megmossa a kezét. Mondtam is a feleségemnek, hogy ha nom is a tettes, de a merénylők egyike volt a vendégünk. Matuskát mégegyszer láttam az állomás előtt, két fiatalemberrel nevetgélt. - Két nappal utóbb a kelenföldi pályaudvaron olvastam az egyik újságban, hogy egy Matuska Szilveszter novü MAV segédtiszt megsebesült. Megnéztem a vasutas almanachban, de nem találtam ilyen nevet. A következő napon azt olvastam az újságokban, hogy a legszerencsésebben megmenekült Matuska miként mondta el menekülésének történetét. Az újságban azt olvastam, hogy Matuskát én és Veres Pál vasutastársam huzuk ki a romok alól. Éltkor az ismerőseimnek mog is mondtam: "Látjátok, csak ez lehet a merénylő!" Szeptember 16-án otoentem a főkapitányságra, ahol bujelentettem azt a gyanúmat, hogy a merénylő csak Matuska Szilveszter lehet. Az elnök ezután ismertette azt a detektivjclentést, mely Márkus Miksa vallomásáról szól. Ebben a vallomásában a tanú a merénylet után három nappalelmondotta, hogy különböző körülmények miatt tartja Matuskát gyanúsnak. G"anus volt előtte, hogy nedves volt a ruhája, az arcán csupán karcolások látszottak, az újságíróknak hazudott; részvénytársasági igazgatónakm ondta magát és szennyos volt az inge, Matuska Szilvesztert szembesítették a tanúval és ennek során a vádlott többizben hosszas magyarázkodásokba kezdett, de az slnöl: leintette: - Csak arra feleljen, amit kérdezek, - mondta az elnök. Matuska ismételten beszélni kezdett, és fegyelmezetlen magatartása miatt megrótta az elnök. - Kérem, nékem öt napom van, - mondta ^atuska - én a tisztelet hangján akarok beszélni* /p/, Márkus Miksa tanú a rendőrségi vallomásával kapcsolatban pótlólag megjegyzi, hogy azokat az embereket, akikkel Matuska a korcsmában ogyüet ült, valoszffinüleg ő maga sem ismerte személy szerint. Egyébként a rendőri vallomásában azt is'előadta, hogy Matuskának a zsebében egy ruhakefét is megpillantott. - A kalapomat azért vittem a zsebemben, - jegyzi meg Matuska a felolvasott vallomás egyik passzusával kapcsolatban'-'mert abban vittem magammal a ruhámról és cipőmről lakapart sarat... - Ön azt mondta - fordul az elnök Márkus tanú felé - hofnr Matuskát a romokon pillantotta meg, holott a rendőri vallomása ugy . szol, hogy a vádlott akkor a romok melle bt állott. Melyik vallomása igaz? - Ha Matuska a romok mellett állt volna T feleli a tanú akkor nagyon messzire lett volna a helyszíntől... f A tanú rendőri vallomásában még azt is elmondta,hógy a korcsmában Matuskával együtt szidták a "tettest"; aki "a szülőt) a gy mekétöl, a gyermeket az atyjától fosztotta meg".. A vallomás további része ugy szólt, hogy Matuska "erőszakoltan nyugodt viselkedést tanúsított." - Méltóságos elnök ur - jelenti ki Matuska a felolvasott ismertet s egyik részletére vonatkozólag - ón vagy akkor karmoltam meg magamat, amikor a völgyből felfelé igyekeztem, vagy pedig akkor amikor a sarat a ruhámról lekapartam. Ezután a védő intéz néhány kérdést a tanúhoz. - Mit mondott Matuska önnek arról, amikor állitójag maga Samarjay Lajos elnök gratulált a szerencsés megmeneküléséhez. - Csupán annyit, - hangzik a felelet - "látta volna, Márkus ur, hogyan gratuláltak nekem!-' - Nem látszott Matuska abnormisnak? - kérdezi a tanútól Gartner dr. ellenőrző szakértő. - Noiri - Az újságírókkal csinált interjújáról hogyan emlékezett meg? - Dicsekvöleg.,. A tanú megjegyzi, az ellenőrző szakér bő kérdésire fölelve, hogy Matuska inge annyira piszkos volt, hogy ilyont egy suszterinas sem venne fel, ha hosszabb útra indul. ORSZÁGOS LEVÉüftfftyt. köv./Ky, Á(A