Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-05 [116]

—ZU MATUSKA-ÜGY, /15. folytatás./ • Tény, hogy a három házamat eladtam - folytatja vallomását Matuska - és a hofgassei uj bérházam vételárát mégsem tudtam kifizetni. - Pedig ön ugyanakkor 31,ooo schillingért szőlőgazdaságot is vásárolt - állapítja meg az elnök. - A szőlőgazdaságot a hagymaüzletből befolyt nyereségpénzből vettem és különben Is nyereséggel rögtön tovább adtam. - Nagy ház volt a hofgassei? - Tizenkét-tizcnöt lakás lehetett benne. - Szóval önnek körülbelül 60.000 schillinget kitevő vesztesége sziármazott a hSzüzletoiből - összegezi az erodményt az elnök, - Ez nem igy vant - csattan fel Matuska hangja - százféle-* képpen is lehet ezt magyarázni, de valójában én magam sem tudom, hogyan áll oz az ogész dolog, Nem tudok sehogysera rájönni, hogy tulajdonképpen hová is tv'nt el a pénzemi? - De az tény, hogy ön Budapestről szép vagyonnal ment fel Bécsbe és ott vagyonárnak a felét elveszítette, - Magam sem tudom. Kérem, méltóságos elnök ur, holnap reggelre méltóztassék tisztázni ezt a dolgot, hogy hová'lett az én vagyonom^ Ez roppant fontos! magam is szeretném végre meg tudni.,. - Nézze, Matuska Szilveszter - csitítja a vádlottat az elnök - minket ez a dolog csak kevéssé érdekel, - De hiszen folyton ozt tetszik kérdezni tőlem,,, - Minket ez csak annyiban érdekel, hogy megtudjuk, miképpen intézto ön a saját vagyoni ügyeit. Egyébként q. felesége talán tudott róla,,. - Az sem tudott erről semmit, * Korábbi vallomásai során ön azt állította, hogy rossz befektetéseket csinált a házvételekkel, nem bírta fizetni a magas jelzálogkamatokat s ez okozta anyagi vesztét, - Ezt én igy sohasem mondottam, - De hiszen itten áll, az iratokban! - csap az Iratokra az elnök. - Mégsem ugy van! - vitatja tovább Matuska, aki a továbbiakban arról vall, hogy egyik'ügyvédje tanácsára lo.ooo schillinggel kisebb vételárat vallott be adóeltitkolás céljából, - Na látja, ilyeneket tett, Intelligens ember létére!- állapit ja meg korholó hangon az elnök, - Az is sok pénzébe került önnek

; hogy a felesége tüdőbajban sülyoaan megbetegedett és ön szanatóriumban helyezte el. Igaz? Matuska pillanatokig némán áll, szemeiből patakzlk a könny, egyetlen szónak sóm ura. - Na, beszéljen - sürgeti az elnök. Matuska tovább sem szol, egyre jobban rázza a hangtalan zo kogás. Csak a fejével bólint igent. - Furcsa egy elérzékenyülés ez - csóválja mog a fejét Mártó^' elnök - hiszen amikor a logszörnyüségesebb dolgokat forgatta a fo'jében, akkor ugyabár nem érzékenyült el?! Az elnök az iratokból megállapítja, hogy Matuskáné ápolási költségei havonta 3oo schillinget tettek ki. /KY/ Ugyanakkor, amikor Ma tuska sirt, az első padsorban ülő asszonyok, a biatortágyi szerencsót1 onség áldotatainak hozzátartozói is könnyeztek a katasztrófa emlékének felidézésekor, A továbbiakban arról beszélt Matuska, hogy 193o-ban házat akart bérelni, hogy penziót nyisson. Azzal atervvel is foglalkozott, hog egy tanyát béreljen és ott settéseket hizlaljon, -'Miből akarta ezeket az üzleteket lebonyolítani? - kérdezte az elnök, - A hofgassei házam eladása esetén fennmaradó pénzből. Ugyanis, még 22,000 schillingem maradt volna, ha összes adósságaimat kifizetem. - De hiszen ön ellen ebben az időben végrehajtásokat vezettok. - Hogyne, minden héton, csaknem mindennap, de nem voltam fizetésképtelen. Előfordult, hogy 4ooo pengő volt a zsebemben és nem fizettem ki apró tételeket, /t-i J_ / T\