Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-09 [116]
é 4 * ZU MATUSKA,,, / 11. folytatás./ 'A vizsgál°birói jegyzőkönyv részletesen feleleveníti a történtekot. Matuska elmondja benne, hogy a katasztrófa után a körmével felvórezte az arcát, majd besározta a ruháját, sogltségért kiabált "s ' "megrettent" amikor gyareksirást hallott. - A segítségért való kiabálásomra nem tudok visszaemlékezni - jelenti ki Matuska - de tény, hogy a gyereksirást valóban . hallottam... A jegyzőkönyvi vallomás további részében a vádló .t előadta, hogy "meggyőződött róla: rablás seholsem történt."Ö - amint akkor vallotta - rosszul lett a szörnyűség láttára. - Figyelmeztetem - állapit ja meg az elnök - k.ogy erre a maga állitólag03 rosszullétére semmiféle adat sem merült fel! - Pedig ez igy van, méltóságos elnök urí - erősködik a merénylő, A jegyzőkönyv szerint Matuskát a mentők is megvizsgáltak. - Igenis - szól közbe Matuska - sőt gratuláltak szeren* esés megmenekülésemhez. "' - Maga,persze, boldogan fogadta a gratulációkat?!... ' • - Hát, kérem, egy miniszteri tanácsos ur .Is. gratulált... A vallomás további részében Matuska annakidején elmondotta, miképpen menekült, hogyan tette zálogba a karkötőóráját egy pincérnél, miképpen kérdezősködött tőle'a bécsi pályaudvaron valaki a biatorbágyi katasztrófa részletei felől. Majd igy folytatta akkori vallomását:" Rájöttem rögtön, amint Bécsbe visszaérkeztem, hogy amig L eó él, addig nekem folyton merénylőnek kell maradnom, egyre ujabbés újabb merényleteket kell elkövetnem. Éppen ezért .elhatároztam, hogy -^eét, amint vele a legközelebb találkozom, revolverrel le fogom lőni." De hogyan képzelte maga ozt? - szakítja félbe a jegyzőkönyvolvasást az elnök. - Hogyan gondolta el, hogy egy félig-meddig szellemalakot, aki a revolvergolyókat különben is kézzel tudja elkapdosni és ártalmatlanná tenni, maga csak ugy egyszerűen agyonlőhet?! - Nem gondoltam meg ezt ilyen részletesen - feleli vállvonogatva Matuska. - Most mondja meg nekünk - fordul komoly hangon az elnök a vádlotthoz - hogy az összes eddig tett vallomásai közül melyik felel meg a valóságnak? A jelenlegit, a mostani főtárgyaláson tett vallomását tartja-e fenn? - Igenis - feleli határozottan ^atuska - oz a vallomásom az igaz és a töbüi csak annyiban igaz, amennyiben a jelenlegivel nem ellenkezik! - Fenntartja-e hogy amikor a biatorbágyi merényletet elkövette, nem volt szellemilog normális körülmények között? Logalább is eddig ilyesfélével védekezett,., . • Én, kérem, nem "védekeztem" ezzel, én mindig a való tényeket^ az igazságot adtam elő!,., - hangzik a vadloct önérzetes felelete. Ezután ismertetésre került Matuskának egy terjedelmes irata, amelyet béssi letartóztatása idején irt német nyelven, a bécsi főtörvényszék elnökségéhez, Ezt az iratot a pestvidéki törvényszék lefordíttatta magyar nyelvre és az elnök rendeletére Várady dr, szavazóbíró egész terjedelmében felolvasta. Ebben az igan hosszú beadványban Matuska a legnagyobb részletességgel elmondja életének egész történetét ugyszólván^a születésétől kezdve és főképpen a Leó-komplexumra tér ki a legaprólékosabb részletességgel. Az irás tárgyrol-tárgyra csapong, szinte követhetetlenül zavaros,de rendkívül érdekes az a részlete, amely a Leókkal ál kapcsolatban. Eszerint Matuska életében a Leó pápákkal kezdődött meg a Leó-név különös varázsa. Ezután folytat°dott ez a teljességgel szokatlan befolyásolás osztálytársa, Gáspár Leó révén. "Gáspár L eónak - igy szól többek között Matuskának ez az irata - mindenkor szebb ruhái voltak, mint nekem, divatosabban'fésülködött, elegánsabban járt, mint én; jobban tudntt futni nálam, jobb tornász, jobb tanuló, vallásosabb gyerkfe volt, mint én. Az ő nagybátyja pap volt, az'én nagyapám egyszerű harangozó; egyszóval ő mindenben előttem járt... Ennek ellenére nagyon sok intelligencia ragadt őróla reám." » í / • ' ORSZÁGOS LEVÉi;rÁi(Falyt .köv./Ky. K szekció
