Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-08 [116]

—-ZU MATUSKA. ,,/l8. .y tatás,/ • Kszekció - Lénycgilog ugyanazt mondtam akkor isj amit most ­feleli félszeg mozdulattal Matuska, majd hozzáteszi alig hallgatóan: szörnyű következmények voltak.,. - Most még ogy szavam volna. Ha már eljutott ahoz a "be­látáshoz, hogy szörnyű bűnt követett ol és bűnhődnie is kell, miért nem tér magába? - Hiszen már négynnp óta magamba tértem s csak az igaz­ságot mondtam ol - válaszolja Matuska szelid hangon;­- Magánál a totetés beidegzett képesség. Akkor sir, ami­kor akar s amikor azt jó n ak látja, akkor hajbókol, amikor ugy hiszi hasznára válik. Azt hiszi nem tudom, hogy miket mormog néha? Hogy amikor véletlenül olyan csunszik ki a száján, amit később helytelennek talál, akkor mérges saját magára is?I - Bár a szivembe látna a méltóságos olnök ur - válaszol­ja orro Matuska, alázatos, szomorú hangon. /SY/,• Az elnök ezután szünetet rendelt el, A tárgyalás újbóli megnyitása után folytatták a jegyzö­könyvek ismertetését. Egy 1931 októbor 14-ki jegyzőkönyv szerint Ma­tsuka elmondotta, hogy 1931 augusztus 23-án Tattendorfban találkozott Borgmannal,'akinek elmondta, hogy nincsen pénze és nem tudja kőbányá­ját vezetni. Bcrgmann erre kijelentette, hogy noki van 25 kilogramm di­namitja és azt majd rendelkezésére fogja bocsájtani, - Igon, igy mondtam jegyzőkönyvbe - jegyzi meg a felolva­sottakra Matuska, de nem akartam említést tenni Leóról, mert ezt ő megtiltotta. - Lássa, ez megint uj dolog amit most mond,Eddig még so­ha nem emiitette, hogy Leó megparancsolta a hallgatást. Hát miért nom lohett volna őt elárulni? - Méltóságos elnök ur, tekintetes királyi törvényszék, ­mondja most Matuska - én Steinból irtam :.gy beadványt a törvényszék* nok a vádiratra és természetesnek találtam, hogy ozt a törvényszék tu­domásul is vette. Ebből majd kiderül, hogy nem mondtam ezúttal sem ujat. - Hát majd sor kerül arra a beadványra Is. Azért tartunk főtárgyalást és azért bocs áj tkozunk a legapróbb részletekbe is, hogy mindenki, a közvélemény is felvilágosítást nyerjen orrol, mi ebbon az ügybon a való tényállás, - jegyzi meg az olnök. A kövotkozo jegyzőkönyvet dr. B crndorff, berlini rendőr­tisztviselő jelenlétében bették fel a bécsi rendőrségen Matuska ki­hallgatása alkalmából. Mint a jegyzőkönyvből kiderül B 0 rndorff jelenlé­te annyira félénkké tette Matuskát, hogy sirni kezdett és egyáltalán nem akart beszélni. Ismeretion ember volt előtte a borlini rendőrtiszt­viselő s ugylátszik valami veszélyt szmatolt. Amikor megmondták neki, hogy kicsoda dr. Berndorff, lassanként lecsillapult és a feltett kér­désekre azonnal és határozottan válaszolt. Elmondotta, hogy Magyar­országon és Ausztrián kivül Csehországban, Lengyelországban, Romániá­ban, Jugoszláviában, Németországban és Felső-Olaszországban is mog­fordult, do sohol, semmi dolga, összeütközése nem volt a rendőrséggel. Szerinte Berlinben mindössze kétizben járt, akkor is "hivták", ^rra a kérdésre, hogy ki hivta, nem adott határozott választ, do előadta, hogy Borgmannal tárgyalt Berlinbon, aki üösölte- vele, hogy munkás­forradalom készül és ennek a megszervezésére koll törekedniük. Matuska itt közbeszól: Somkisan hívott engem Berlin-be, hazudtam. A bécsi jegyzőkönyv szerint Matuska elmondta, hogy amikor Bécsből Berlinbe utazott Borgmannal; a vasúti jegyet mindketten kü­lön-külön, sajátjukból fizették meg. B crgmannak egyébként összesen, mintegy 15o schillinget adott kölcsön, ezt a pénzt azonban B ergmann sohasem fizette vissza. A jegyzőkönyv ismertetése közben Márton ta­nácselnök ismétolten csodálkozásának ad kifejezést afelett, hogy mi­lyen apiA-lckoí-jsággal számolt bo Matuska mind nről, B orlini utazása­vei kapcsolatosan. Amikor például taxin mentők, még azt is megjegyezte, hogy azon négy ülés volt, pótülések nélkül, - E zek a részletek arra mutatnak, hogy/a legélénkebb fan­táziával is nőház lett volna kitormolni ozt a leirást, az következik tehát ebből, hogy maga sokkal töhbször járt Berlinben; jól kiismerte ott magát és voltak ott élményei. /Folyt, köv./Ma,

Next

/
Oldalképek
Tartalom