Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-08 [116]

—ZU MATUSKA-ÜGY, /6. folytatás./ - Nem emlékszem - feleli Matuska.. Matuska megint illetlenkedik, belevág az elnök szavába, aki végül is kénytelen erélyes hangon rendreutasítani: - Ah illetlenségeivel már torkig vagyok, ha mégegyszor csinál valamit, irgalmatlanul meg fogom büntetnií - Nézze Matuska - folytatja kérdéseit Márton dr. - maga azt állitja önmagáról, hogy mélységesen vallásos ember, Hogyan egyezte theti össze azt, hogy elköveti ezt a szörnyűséges merényletet s azután Isten nevét merézseli az ajkára venni? Válaszoljon! Matuska hosszú ideig nem felel, farkasszemet néz az elnökkel s végül kiböki: - Az imént azt méltóztatott mondani, hogy ne vágjak méltóságod szavába és csak akkor beszéljek, ha azt tetszik mondani, hogy "tessék!" - Három napi sőtétzár^a! - szabja ki Ítéletét az elnök, Indulatát türtőztetve. - Ez mégis csak sok! Hallatlan! Hát nem mindegy az magának, hogy ha azt mondom, hogy válaszoljon,, vagy ha azt mondom, hogy tessék?! Nom tűröm, hogy megszabja nekem,, hogy mit mondjak! ' - Már nem emlékszem vissza - feleli Matuska - ozt a temelombamenést említettem volna, de ha mondtam Is, csakis azért mondhattam, hogy a gyanút eltereljem magamról, - Hát maga szerint szabad Isten nevét ilyen célra felhasználni? - Szükségből - szabadi - Mikor utazott el Biatorbágyról? - Érvényesíttettem'a vasúti jegyemet, amelyen előzőleg a dátumot szándékosan elmázoltam... - Látja, ez se korrekt dolog! - Ezt Is szükségből tettem, hiszen elveszítettem B5o schillingemét! Nem volt elegendő pénzem. - De mivel bizonyíthatja azt, hogy egyáltalán volt 26o schillingje? - A határállomáson, Horváth tisztviselő igazolhatja... Vagy 9-lo schillingem volt még az aprópénztárcámban, - Tegnap azt mondotta, hogy a kidebbik pénz tárcájában, csak magyar pénz volt! - Volt, kérem, abban Schilling is, egy pár. Emlékezem, hogy a karkötőórámat is eladtam Hegyeshalmon egy pincérnek, néhány pengőért. - Bécsben kérdezgették magát a pályaudvaron a biatorbágyi szerencsétlenségről? - Igen. - Hát arra emlékszik-e - olvassa rá a vádlottra az elnök hogy egy Orosz Miklós novü kereskedő, aki a bécsi állomáson észrevette, hogy magának is sérült az arca, kétségbeesetten fordult magához hirek-ért, mert feleségét és két gyernekét éppen a felrobbant vonattal várta. Maga erre nagy mesével állt elő. Elmondta a kereskedőnek,hogy Jugoszláviából jött, együtt utazott Grosznéval és a két kisgyermekkel a gyors^ vonaton, maga húzta ki a Grosz-fiut a vonat kerekei alól, akinek mind i két lábát tőből levágta a vasút. A Grtez-leányrol azt állitotta, hogy tf megmenekültek között vam, de Grosznéról állítólag nincsen semmi hir; "Szegény ember!" - fordult maga Grosz Miklós felé és vigazstalgatta. - Én csak annyit mondtam Grosznak, válaszol tagadólag Matuska, - hogy miért éppen tőlem kérdezi a csaladját. Még sírtam is előtte! - Szerencsére a maga rémmésé^e nem bizonyult valónak, Gvosr Miklós azonnal Budapestre utazott és 1 bt megtudta, hogy családja lekéste a szerencsétlenül járt gyorsvonatot és másnap érkezett meg, teljes egészségben. /Folyt. köv./Ky.