Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-08 [116]

—ZU MATUSKA ÜGY. /4. folytatás./ - Nem segített magának senki a merényletnél? - hangzik az elnök további kérdése. - Ön állítólag hol összejött, hol elvált a helyszínen egy németül beszélő fiatalemberrel!? - Nem segített nekem senki! - feleli Matuska - áem a jüterbogi attentátnál, sem a többinél. Senki sem tudott az egészről egy árva betűt sem, hiszen én titkos attentéter voltam! - De jönni fognak majd ide tekintélyes urak, akik azt is állitani fogják, hogy maga nagy bőbesZédüségg«l dicsekedett a szörnyűség után fünek-fának, hogy milyen szerencsés «nolt, hogyan zuhant ki az egyik fülke ablakából óa a többi. Miért mondotta ezeket? - Tudták ro^am, hogy nem vagyok budaörsi,sem biatorbágyi,i. meg kellett valahogyan magyaráznom ottlétemet... - Nem volt magának ezzel valami anyagicélja? i - Nem - jelenti ki vállatvonva Matuska, - legfeljebb annyit mondtam, hogy a pénztárcám, amely körülbelül 25o schillinget tartalmazott, a zavaros helyzetben elveszett,*, - Miért mondott 2oo pengőt, ha schillingek voltak a tárcájába? Magának lo-2o pengő ide vagy oda az mindegy? Hiszen maga még a harisnyakötője értékét is meg akarta fizettetni a kincstárral.,, ••' - Ha csalni akartam volna, akkor 5ooo pengőt is mondhatt am volna.,. - De maga nem is pénztárcáról, hanem irattáskáról beszélt!? - Igen, mert németből fordítottam le a szó értelmét.,, - Matuska, maga az anyatejjel a magyar nyelvet szívta magába, ilyen ember mindig magyarul- fog gondolkozni. Hiszen maga a nemetet, dacára, hogy huzamosabb időn át m|metül beszélők között élt, ma is csak törve beszéli! Maga nem gondolkozhatott "németül",,* Matuska válaszol valamit, mire az elnök erélyes hangon reászól: - Maga megint filozofál! Ügylét szik, foglalkozott filozófiával? ! - Mindennel a világon! - feleli roppant önérzetességgs1 a vád lott. - Társadalomfilozófiával is? "* •'* - Nem tudomi'mi az. Illetőleg,,, a kifejezést nem ismerem, .,, de a lényegét értem,,, - veszi-észro az ellentmondást Matuska, - Már mégint kezdi?!,., - Kérem, én olyan nyugodtan állok itt, mint aki az Ítéletét várja. Azt akarom, hogy a legszigorúbban méltóztassék,,. - Maga felkérte a palyaudaaron sürgölödő-forgolódó emberekot, hogy igazoljak balesetét - tér át ujabb kérdéscsoportra az elnök. - Hogyan tudták volna ozt igazolni? - kérdez vissza szemte lenül a vádlott, - Maga egy óvatlannak látszó pillanatban lehajolt és felvett a sinek'közül egy battorla-roncsot. Ez a maga határtalan vakmerőségére mutat. Hát azt hitte, hogy ilyen könnyűszerrel eltüntetheti a nyomokat? - Igen, egyesek azt mondták, hogy itt van a felrobbant bomba maradványa; én erre felvettem a csonkot a földről és kijelentettem, hogy ez csak agy battéria részo, de rögtön rámszöltak, tegyem le, mert'még újra felrobbanhat; különben Is meg fogják vizsgálni a terepet... Ezután elmondja, hogy megmosakodott, "leberetválta" a sarat az arcáról az ujjával, majd behívták az állomásfőnöki épületbe, ahol újra elmondatták v^le "élményeit". - Maga szemtől-szembe látta a szörnyű szerencsétlenséget állapítja meg az elnök, - Látta, amint a vagonok lezuhantak a mélységbe, hallotta az emberek jajveszékelését, látta az egész véres "ereda ményt". A tanuk azt igazolják, hogy maga bámulatos hidegvérrel viselkedett, a vaustasokat okolta a szerencsétlenségért, besározta arcát és ruháját, majd kiadta magát szerencsétlcnül#ártnak, sőt volt elég lélekjelenléte hozzá, hogy még az anyagi kárát is fe.1 emlegette, - S most, három év multán, itt előveszi a zsebkendőjét és krwkodilkönnyaket hullatt, ^„ , , , /Folyt. köv./Ky. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /r^