Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-07 [116]

—-ZU MATUSKA-ÜGY. /L2. folytatás./ - Elhoztam azután a budapesti pályaudvaron heraktározott csomagomat - folytatja a szünet után a megkezdett vallomását Matuska ós egyidejűleg,-mielőtt elutazom, pénzt akartam küldeni a feloségemnok és a sógoromnak. Sürgőnyilcg akartam feladni a pénzt s ezért érdeklődtem a 72-es számú postahivatalnál. Itt azt mondták, hogy ez nagyon kös» rülményes áolog s'mivel Bethlen gróf nflniszterolnök éppen az inkoi birtokán tartózkdott,.. - Hagyja ezeket a,', dolgokat - inti le Matuskát az elnök. - Én tehát kijátszottam a postát: egyszerűen betettem egy boritokba egy száz schillingofct, a feleségem szamára, egy másik borítékba pedig egy 5o pengős bankjegyet a sógorom. Dér Ferenc részére és a két levelet minden további nélkül feladtam. Ezután vásároltam a magam részére egy harmadosztályú gyorsvonat! jegyet Győrig,., - De hiszen maga azon az éjjelen egy nő társaságában még a Baross szállodában töltötte el-az éjszakát - szakítja félbe Matuska rapdzódikus vallomását az elnök, - Ez nem áll! Ez szeptember 7-én lehetett, do arra, hogy nővel lcttom volna, egyáltalán nom emlékezem, Matuska azután elmondja, hogy azért akart mindenáron elutazni, mert tartott attól, hogy az ekrazAtot azóta esetleg a bhtorbágyi töltésen megtalálták, - Egyébként a tervem az volt, - folytatja vallomását - hogy Biatorbágyon leugrom a vonatról, megnézem, meg van-e még az ekrazit és' ha ott találom, akkor még azon az éj szakán-végrehajtom az "attontátot" s azután folytattam volna utamat Győr felé. Nagyon féltem attól, hőgutáién már a személyazonosságomat is megállapították,,, - Dehogyis tudták akkor még a maga személyazonosságát szól közbe az elnök - ezek csak olyan színezések..,/KY/, Matuska idegesen rakosgatja egyik öklét a másikra, lábaival a már jólismcrt bokázájst végzi es mindenáron azt akarja bizonyítani, hogy neki egyáltalában nem volt más célja, mint a robbantás előkés szitése. Az elnök kérdéseiből'ugylátszik azt következteti, hogy a rablás! szándékot, is feltételezi^ ami ellen Matuska szívósan tiltakozik: - Látom, hogy az elnök ur oda akar kilyukadni égy pár kérdésével, mint hogyha én azért követtem volna el a robbantást, hogy aztán a zűrzavarban raboljak. Már podig ez nincs igy. Én amióta ez a pör folyik, mindig csak az igazat mondtam. Az elnök nem hagyja Matuskát elkalandozni ós többszöri figyelmeztetésére Matuska elmondja, hogy miként rendezkedett be a viadukt közelében egy ottani kunyhóban, ahoia rSasét vitt be és ott is aludt. Onnan kényelmesen láthatta a vonatokat, amelyek a viadukton keresztülrobogtak. Ezúttal is közdorültséget kelt, amikor a kunyhót Így hívja: "attentátenwohnung" aztán papirost kér és ceruzát, hogy lerajzolja azt a szerkezetet, amelyet a közeli erdőben készített ós a sinekro helyezett, A hallgatók egyike a saját ceruzáját adja oda, Matuska megnézi, megcsóválja a fejét és visszaadja: - A ceruza jó, de ilyen hogyezést én nem csinálok. Az egyik jegyző adja oda erre ceruzáját, amit Matuska kritikus pillantásokkal vizsgál meg és helyoslőleg bólint, aztán ráfekszik az előtte lévő asztalra és egy papirosra nagy szakértelemmel rajzolja fel az általa összeállított szerkezetet, /Má/, - Azután meghúzódtam a csőszhunyhóban - folytatja a vallomását Matuska - s azon a kevés kenyéren, szalámin, uborkán éltem, amit a községbon előzőleg vásároltam, - Miért kellő bt ilyen ronetemódra, száraz kenyéren és vizén élnie napokig? - Jél meg akartam figyelni a vonatok menetrendjét és azt, hogy az attentát után merre menekülhetek el a legkönnyebben. Menetrendem ugyanis sohasem-volt élotembenj ha kellett, telefonon kérdeztem mag a vonatok indulását,,, - Hiszen ez költséges módszer. Egyáltalán mennyi pénze volt akkor magának? - L

ehetett vagy 25o-26o schillingem s vagy lo-12 pengő aprópénzem, Matuska elmondja, hogy milyen sorrendben haladtak át a viadukton a Budapest felől érkező vonatok. Este lefeküdt aludni a csőszv--'--hóban, do sehogyan sem tudott elszunnyadni, mert kinozta'a gyomorhaORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Folyt, köv./Ky. ~