Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-07 [116]
——ZTJ MATUSKA.ÜGY. / lo. folytatás./ - Két csővet és 3o patront - válaszolja Matuska. M És Biatorbágynál? - Ot csövet és 63 patront. Részletesen elmondja ezután, hogy a drótot újból a derekára csavarta, a vascsöveket és az ekraz&tot ismét becsomagolta és visszatért Budapestre. A keleti pályaudvaron a csomagokat megiftt a^ruhatárba tette és egy közeli szállodában töltötte az 5-röl 6-ra virradó éjsza- Milyen nap volt hatodikán? - kérdi.az elnök. - Vasárnap, - módja Matuska, aztán a Világ legközvetlenebb hangján igy folytatja: - emlékszem, mert templomban is voltam, tudniillik előző nap szerettem volna az attentájhumot elkövetni, mert azt én igy szoktam. Rendszerint szombaton, vagy ünnep előtti napon. Előadása szerint a templomból a helyiérdekű vasúttal Budaörsre ment ós ott megkereste azt az utat, amely Budakeszi felé vezet, mert a merénylet elkövetése utón arra akart menekülni. Aztán elhatározta, hogy a merényletet szeptember 7-én követi el, ünnep előtti napon, de gyengének találta a battériát és ezért még egy zseblámpaelemct kellett vásárolnia, /MA/, A továbbiakban elmondja Matuska, hogy paktáskájába néhány Ingetqi egy pár cipőt és egyéb szükséges dolgokat csomagolt be, majd hétfőn este a személyvonattal kiutazott Biatorbágyra, ahová fél nyolc órakor érkezett meg. - Ön már előbb is kint járt Biatorbágyon, hogy megfigyelje a vonatok járását, - veti közbe az elnök, - Ez nem áll - jelenti ki határozottan Matuska, aki ezután részletesen elmondja, hogy magához vette a "szükséges" dolgokat, a csőveket a zsinórt, a zollstockot és a kuffert. majd leszállt az állomásoh és egyelőre a többiek után ment, A töltésnél már kiismerto magát. Rőzsét hozott a közeli szőlőből s azokkal próbálta kipucolni a csöveket. - Eközben nem használta a aaefelámpását? - Nem! A terepet jólismertem, hiszen előzőleg számbalanszor utaztam Biatorbágyon keresztül, de gyalogszerrel sohasem jártam - Holdvilág sütött akkor? - Nem, koromsötét volt. Ennek'dacára "észleltem" a viadukt mélységet, de azt nem tudtam "megsaccolni", hogy hány méter mély lehetett.,, - Na ne mondjaj hiszen maga katona volt, hát hogyne tudna ilyesmit "megsaccolni" - cs°válja meg a fejét az elnök. Annyit biztosan tudott, hogy a viadukt mélyebb volt, mint az ansbachi vagy a jüterbo- Igen, azokná.1 mélyebb volt. Ezután pr°báltam elhelyezni a baloldali síneken a csőveket, ott, ahol később a szerencsétlenség valóban be is következett... - Esős idő volt? - Akkor még nem esett az eső. Ugy gondoltam, hogy mins a 63 őkrazáitot ottan helyezem el s ez a nagy mennyiség nyilván le fogja szakítani a hidat. A drótot, amelyet előzően a derekanra csavartam ; rászereltem az ekrazitra. Ekkor azonban az egyik kapszli váratlanul felrobbant, mire nagyon megijedtem, hirtelen összekapkodtam mindent Ó3 a csővekkel, a bombákkal, a dróttal együtt leszaladtam a töltésről. A"holmit" a töltés aljában hagytam, csak ugy, teljesen nyíltan, fedetlenül. .. - Nem gondolt arra, hogy valaki ezeket a dolgokat elviszi onnan? - Nem! Nem gondoltam akkor semmire, nagyon megijedtem, keresztül futottam a szántóföldeken, Budaörs irányába. Közben elkezdett esni az eső és én meghúzódtam az egyik fa alatt. Körülbelül két kilóra éternyire lehettem a sínektől s egyszer csak láttam, amint keresztül robogott a^személyvonat. Tizóra tájban elment a tehervonat, majd éjfél előtt átrobogott a gyorsvonat is, * ORSZÁGOS LEVÉLriflf° lyt ' /Ky 4
