Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-06 [116]

—ZU MATUSKA-ÜGY. /19„ folytatás./ Ezután Mag . á'a feleségévol kapcsolatban mond valamit, mire az elnök félbeszakítja: *•- - Hagyja békéban a maga feleségét pihenni. Magának két képe van.,, Matuska nem engedi" befejezni a mondatot, közbevág: - F

olyton bünboeeter-., folyton bünbeestem - mondja egymásután. - Az olső, amit most maga mutogat, a nagy tetetési készségével, mig a másik... - A Sátán, a Sátán,

1- szól mogint közbe Matuska, - Nagyon jól mondja. Maga szembe állitotta az Isten gondolatát' a Sátán gondolatával, ^eirta, hogy krampusz formájában látta a Sátánt... - Hᣠláttam is, - bizonygatja gyorsan pergő nyelvvel Matuska . - Ne szóljon közbe, ha én beszélek! Matuska azonban nom állja meg szeneikül, tovább fűzi megkezdett mondatát: - Nálam ugy jelentkezik a Sátán, L

oó képében. A Sátán a Leó. - N

e szóljon közbe, * veszti most már el a türelmét az olnök, hallgasson! Matuska ijedten elhallgat, az ajka egyre mormol valamit. - Az igazi képe magónak az, hogy mulatozik s beteg feleségével nem törődik. ' ' ' " *' - A Sátán volt az oka,,,az pedig a Lóétól származik.,,. Az elnök most erélyesen folytatja: - Szívlelje mog, amit magának mondok, nem hiába prédikálok órát hosszat. Maga ugy viselkedik, mintha erkölcsileg igazoltnak volna tekinthető a magatartása, pedig az igazi szerepe - ha egy szikrányi lélok is van magában - az igazi bűnbánat•volna. - Igen-igen, - hajtogatja Matuska. - Hát ehhez tartsa magát. Matuska hajlong, majd^az elnök kérdéseire elmondja, hogy Berlinben egyszer egy rendőr megszólította és igazoltatta, mert a jobboldalon hajtott a kerékpárjával. Haptákba vágja magát s ugy mutatja,hogy miképon szalutált a rendőrnek. Közben egy törvényszéki titkár valamit mutat az egyik szavazóbírónak, Matuska odafigyel, az elnök figyelmezteti, hogy ne nézzen másfelé, mort vége szakad o türelmének s aztán,,, - Ezt nem szeretném kérem - siet megjegyezni Matuska általános derültség közben. - Na latja! Látom, hogy magában meg van,,, - Igen, a jóakarfctjmegvan kérem. Nagyobb jóakaratot sénkisem tanusithat, mint én'- hajbókol az elnöki pódium előtt MatuslajValóságos szinészi pózzal. Ezután az elnoK elébetárja, hogy miután előző nap és ogész éjjel mulatott, feleségének szeretetteljes levelet irt, s megkérdezi, hogy egyeztethető össze ez a két dolog. - A feleségem tudta, hogy én sokszor bűnös vagyok, igen ezt tudta - mormogta csaknem magának Matuska, /SY/. Elmondotta ezután Matuska, hogy visszatért Berlinbe, ahol ogy irodahelyiséget vett bérbe. Ennek az irodahelyiségnek az ajtajára névjegyet ragasztott, amelyen ez állt: Pavlo Tutulógia inzseniör, - Miért nem akarta a szektáját a rendes nevén megalapítani? - C

s

ak nem mondhatom azt, hogy Matuska Szilv. sztor, de az embereknek, a híveknek megmondtam volna az igazi nevemet, - Tett maga közzé valami hirdetést, hogy vallásos kommunista pártot alakit? - Nem is akartam ilyen hirdetést közzétenni, Ugy gondoltam^ hogy összegyűjtöm a munkásembereket, a karbonpapirral kereseti lehetőséget biztositok nekik és kötelességükké túszom, hogy vallásos kommün! s t ák 1 egy ene k t Elmondta ezután, hogy vásárolt titkos jelzőkészüléket, villamoskapcsolőt, do mindezt nem h.: sználta fel, később ott is hagyta az irodában. ' At\ A ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Fciyt. köv./p. f>t k&nkriő