Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-02 [116]
/Tisza emlékünnepély. Folytatás 1./ Ismortotni fogon a nagy hazafit - folytatta báró Porényi Zsigmond - ugy> ahogy én láttára t-s látom még most is magam olőtt, ogyszorü korosotlon szavakkal, nou törajénnol, hanoa igazsággal adózva, fia.azon 6 az ünnoplést. ,"\ a dicsérőtot élotébon soha som ozorotto, non szorotto, ha noki bókolnak, viszont noki sor;, volt szokása másoknak bókolni. - Eralékozon, hogy raikor a Tisza-kornány bukása után ogyszor engem biztak nog azzal, hogy a párt novébon ogy Hungária-vacsorán köszöntsom -/na is őrzöm ozt a beszédemet/ raikor ozt megtudta, félrovont ós csak! annyit mondott: - Aztán na nagyon dicsérj, hiszon tudod, hogy non szeretem. - Tisza, volt kortársai között legnagyobb önzetlon hazafis;;ban ós logkisobb emberi hiúságban, Élotóbon, tottoibon soholson találjuk, hogy bárrairo ogyéni érdok, vagy ogyéni hiúság sarkalta volna, - • Csak norazoti hiúság volt bonno, ha ugyan lohot ozt igy novozni. - Azt a magyar földöt, anolyon szülotott, azt a rögöt, moly táplálta és eltakarja a szépnek, az igaznak, az eszményinek raindon diesfé» nyévol vette körül. És rajongással szerette ennek a földnek a népét, nolyet az emberiség logszobb virágának toklntott, - Kovoson tudták azt, hogy Tisza férfias kemény ségo mögött ci« lyon vaolog sziv dobogott és mert érzelmoit eltitkolta, non ismerték a tábor szerototét és végtelen jóságát, - A mi mélyen tisztolt elnökünk elmondotta, hogy mity on gondos szorotottel foglalkozott Tisza geszti népével és katonáival, - Mi, akik munkatársai voltunk, igazoljuk azt, hogy kész volt bármikor e. legegyszerűbb ember jogos érdekeit is felkarolni. Gyakran láttuk azt, hogy mikor szegény vidéki ember, kórgestonyerü munkás jelont meg miniszterelnöki előszobájában, a legnagyobb urakat is megváratta, hogy elintézze ügyét és idejében hazautázhasson, - Bizony az ő szobájának ajtajára soha sora volt folirva az, hogy idegeneket nem fogad, mert neki magyar testvérei nem voltak idogenek, •t Munka tájait, tiszt viselőit arra tanította, hogy szolgái a köznek, hogy kötelességük mindönkin-jk igazságos érdekeit szolgálni és felkarolni, - De jószivo dacára, ahol vissza éléseket, panamákat talált, azokat kérlelhetetlen szigorral üldözte 03 csak azokat becsül to, akik betartották azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket önmagával szemben alkalmazott. Bámulta és dicsérte a magyar nép tehetségét, munkabírását, katonai erényeit, - Rendületlenül hitt a nemzet jövőjében, nagyszerű hivatásában, melyot egyik beszédébon igy fejezett ki: n Az emberiség érdeko is az, az omjjeri haladás és szabadság érdeke is az, hogy a Duna völgyébon a magyar homzot tölthosso be világtörténelmi hlva^fcásáfc, - Tiszta önzetlenségből e"rod az ő példátlan felelősségérzete, molly&l osotlog c-lkövotott hibáknak és tévodésoknok mindor. következményeiért holytállott. Erabori gyarlóság, hogy oredményoknok, sikoraknok a logtöbb ombor készséggel vállalja egyedüli szerzőségét, do a baléikor kövotkozményoit nem sziveson veszi magára, inkább olháritani, a fololőscégot másokra tolni vagy másokkal megosztani igyokszik. De Tisza az alkotmányos . -ninisztori fololősségot ugy magyarázta és magán ugy alkalmazta, hogy azért a holyzotért is, moly az 6 hibáján kivül állott elő, azokért a tényékért és olhut ározásokért is, moly okot ellenzett, de olháritani nem tudott, toljos felelősséggol tartozik. Ennek az önfoIáidozásnak valóban fennkölt példája a háborús fololosség kérdésében való magatartása. - llc már mindnyájan ismerjük a miniszterelnökségi és bécsi lov él tárban föltalálható anyagból minisztert ár sa inak és más kortársainak nyilatkozataiból, hogy ogyodül küldött, tekint ily ének és készültségénok egész erejével foglalt állást a békés negroid ás és a háború olkorülase mollott és bizvást mondhatjuk, hogy valamennyi magyar uS külföldi vozető államférfiú közül ö volt az egyedüli igaz békobarát. Mégis soha non montogotődzött, soha a valé tényállást a nyilvánosság elé non hozta. Még Foronc Józsog halála után som védekezett, mikor őt mondották a háború okozójának, vállalta a népszorüt lonségot, gyűlölő tot s amit előre sojtott: a vértanúhalált. 'J\A \V ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Folyt .köv./
