Magyar Országos Tudósító, 1934. október/3
1934-10-25 [115]
— /ZU JÁVOR-ÜGY /6. folytatás./ Hegyedórás szünet után Somlay Artúr szinészt hallgatták ki. Elmondta, hogy a kérdéses estén az öltözőjében a folyosóról dulakodás 1 ' zaját hallotta, amelyből kicsengett Jávor és Winternitz izgatott hangja.. Kirohant a folyosóra, ahol WlntorriitzeJ)'és Jávort farkasszemet nézve találta, Winternitz jobbarca véres volt, Ö erre közbevetette magát és Winternitzet átkarolta 0 Eközben még egy ütés esett, do nem tudja, hogyan, A biró kérdésére, miért fogta le éppen Winternitzet és nem Jávort, Somlay kijelentettej hgy gondolta, hogy Winternitz, aki az első ütést kapta, Jávorra fog támadni, - Az eset után ugyebár maguk között beszéltek erről a dalogról, mi volt önök főzött a hangulat? - kérdi a biró, - Én szerencsétlenségnek tartottam mindkét ember részére, A baj az volt kérőm, hogy olyan fdadátokra vállalkoztunk, amelyokhoz nem értettünk. - Hát mi fokozta fel Jávornak a rendesnél is nagyobb mértékben a felindulását? - Szerintem valószinülég az, hogy ő szeretett volna egy cowboynak feltűnni a közönség előtt, ez azonban nem sikerült neki. Állandóan attól'félt, hogy a 25oo ember észreveszi, hogy nem tud lovagolni, /Derültség./ Békássy István szinész a következő tanú, A verekedésnél nem volt jelen, később'kereste Őt fel Jávor az öltözőjében és izgatottan mondotta: Képzeld, oz az ombor annyira goromba volt hozzám, hogy ma aztán összeverekedtünk!" Jávor egyébként többször panaszkodott neki is, hogy lova sántít. Arról nem hallott,, hogy Winternitz figyelmeztotto volna Jávort, hogy ne üsse a lovat. A tanú szerint Wintornitz egyszer ezt a kijelentést tette: "Jávor ur nekem ilyen kicsi, én katonai karmester voltam!" Góth Sándor szinész vallot|; ezutón. Az esetet nem látta, csupán az előzmény ékről tud, A manézsban Jávor ütötte a lovat, miro Winternitz haragosan reászólt, Ariikor Jávor kilovagolt a manézsból,., Winternitz utána ment; A tanú is követte őket, mert az az érzése volt, hogy • ö3r.rookaszkodnak. Mire az istállóba ért, látta, hogy Winternitz \ arca véres. Akkor már odaérkezett Somlay is, aki átfogta Winternitzet, A tanú Winternitz kezében nem látott botot, legalább is nem emlékszik erre. Végül elmondotta még Góth, hogy amikor az ő felesége Wintornitz véres arcát meglátta, felindultan szólt oda Jávornak: "Pfuj, . s zégy el jc magát!" Jávor a tanú'vallomására megjegyzi, hogy Góth Sándornéval az udvaron találkozott, Akkor ő még nem iá tudott arról, hogy Wintornitznek megsérült a szeme, éppen ezért rendkivüli mértékben hatott reá, amikor Góthné ezeket a szavakat vágta szemébe: "Pfuj, piszok, brutális barom!" -A feleségem nevébon'ozt a leghatározottabban megcáfolom! j egyezte meg erre Góth Sándor. - Már pedig igy volt, ahogy mondtam - felelte erre Jávor, Tessék elhinni, hogy nom kellemes nekem ilyenekről megemlékezni, Góth^még^megjegyezte, hogy ő az "idióta" kifejezést nem hallotta sonki szájából sem, szerinte Jávor a lovat többször ütötte és ez az ütés erőteljesebb volt, mint amit "tusirozás" alatt szoktak érteni,'. Góth Sándort ezután megoskették vallomására, László Miklós színész és iró tanúvallomása következett ezután. Hallotta a Wintornitz és Jávor közötti szóváltást, Winternitz kérte, hogy ne üsse Jávor a lovat, Jávor pedig visszaszólt; Winternitz erre emlékezető szorint ezt mondotta: "Sic sind zum Pfordó Idioi!" Erre Jávor Winternitz arcába vágott„ Ekkor érkezett oda Somlay; aki lefogta Winternitzet és Jávor ezután újból megütötte az'artistót, A tanú arról nom tud, hogy Winternitz megütötte volna Jávort, iíem is látott Winternitz kezében botot-. Egyébként megjegyzi Lászl 0 Miklós, hogy ő nagyon rövidlátó. Arra a kérdésre ; hogy rabiátus ember-e Jávor, vagy pedig előzékeny, László a közönség derültsége közben igy válaszol: - A lcgdőzékonvobb ombor, de rabiátus'is, A tanút ezatán megeskették vallomására, Szodlacsok Istvánná öltözteeőnő jelentéktelen vallomása után Mártonffy Emil filmrendező mondotta el vallomásában, hogy Jávor az esetet megelőzöl ,g panaszkodottj hogy nem birja idegekkel, lova lesántult és állandóan lemarad, /Pclyt P köv,/ Ma.
