Magyar Országos Tudósító, 1934. október/3

1934-10-22 [115]

/ A lufovika ünnepségek folytatása 3./ Romanolll ezredes n'vót oagya* anyák, feleségek ós ntagycr gyermekek foglalják azóta is inaikba. Rcmanelll ezredes nevét azóta is hálával ós szeretettől emliti meg ós ünnepli minden évfordulón az egész nemzeti társadalom. 6" am© kivételes férfiak közé tartozik, akiknek nevét kót nemzőt történelme örökíti meg majd: a nagy ós hatlimes olasz és a kis tönkretett, megc senkit ott magyar nemzeté, - Ma tisztelegve állunk ennél az cmlékcszlopnál, mert különös tisztelet illeti meg azokat, akik a nemzetért estek el, a hazafias eszme védelmében. És amidon mi itt tisztelgünk, nem vegyünk egyedül. Velünk tisztelegnek elesett ludovikás bajtársaink szollemsoroge, akiknek csontjai Európa valamennyi harcterén porladoznak. Az ö szellemük itt lebeg most és velünk együtt tiszteleg azoknak emléke előtt, akiknek nevét erre cz r>szlopra feljegyezték, mert ok is tudják, begy könnyebb veit elesni az ország határain tűi a frontokon" erre óloknak, mint azoknak, akiknek neveit ieja megörökítették. - Ezek a hösöK/a legfelsőbb Kadur, a hadak Istonőnek trónja, zsár.clya elé kerültek és én azt hiszem, hogy ahoz nagyon nagyon közel állanak, ^ldás emlékükre. Kozma Miklós beszéde mély benyomást keltett a hallgatóságban. Az ünneplő közönség ezután a Ludovika-szoborhoz vonult, ah^l vitéz K o v á c h A 1 a d á r ' ny. altábornagy mondotta el emlékbeszédét az intézőt alapitójáról. Utalt arra, hegy t mult század elején, amikor nyugatról francia hadak indultak hódító ultra ós amikor a franciák hatalmas császárának kedve, illetve akarata szerint trónok omlottak ö-sze és uj trónok jmolkodtek, akkor Mária Ludovika magyar királyné lelkében talált visszhangra egy régi magyar óhajtás halk szava. A magyar királyné fejedelmi ajándékával igyekezett elősegíteni•azt, hogy a magyar nemzet'egy olyan hajló • t kapjon, ahol a magyar harcosokat és tisztedet képzik ki, k király-né megérezte azt, hegy a trónnak a magyar hűség, a magyar szív és kard az egyedüli biztos támasza. A királyné alapítólevele jókezokbe k.rült, mert József nádor szívós akarattal, -minden ellenhatást leküzdött és kieszközölte, hogy a magyar lud ovi ere um felépülhessen. Méltatta a továbbiak során az Akadémia jót-veinek alkotó munkásságát és Isten áldását kérte az 6 emlék zetükre, majd elhelyezte a bajtársak koszorúját. Az ünneplő közönség ezután a világháborúban hőslhalált halt magyar tisztek impozáns emlékmüve köré sereglett, ahol az emlékbeszédet vitó S z i n a y Róla tábornok tartotta, - Ok már lerótták - mondotta - a haza iránti kötelezettségüket. Mi pedig itt állunk, hogy soha el nem múló hálával rójuk le a kegyelet adóját és újból f-'gadalmat teszünk,? hogy a reménytelen kétségbeesések sohasem vesznek erőt rajtunk. Adassék' tisztelet a vllághávoruban hősihalált halt vitéz magyar tisztek emlékének. Az ünnepségek után a jubiláló bajtársak előtt dlszmenetben vonultak el az akadémikusok. Ezután /Csoportfényképezésre került a sor, maj utána megtekintették a régi t nt.rmokct, a muzeumot és megörökítették aláir'saikfb, a Ludovika emlékkönyvébon. Délbon díszebéd voít. js. A jubiláris találkozó alkalmából az egybegyűltél: hódoló távirat, . küldtok/II o r t h y M 1 k lós kormányzónak és táviratban üdvözölték a miniszterelnököt, valamint a honvédség főparancsnokát. /M0T/B©«