Magyar Országos Tudósító, 1934. október/3
1934-10-22 [115]
—EGY NYÁRI SZERELEM TÖRTÉNETE A WEEKEND CSÓNAK KÓRUL EGY OKIRAT HAM xSITÁSI PERBEN. A történet a Dunán egy weekend csónakban kezdődött, szerelemmel folytatédott és a szakítás után a büntetőtörvényszéken fejeződött be. Az Igaz mese szereplőbe Grosz Lívia, egy kereskedő leánya, valamint Rosenthal Imre mérnök voltak, A Dumán még egymás mellett ültek a csónakban, a büntetőtörvényszék tárgyal ótermében azonban már szemben álltak. A vádlott Rosenthal Imre volt, a panaszos pedig Grosz Livia. A leány magánokirat hamisitás vétsége miatt tett feljelentést a mérnök ellen, aki a büntetőtörvényszéken-Kovács Miklós dr. biró tanácsa előtt szenvedélyes hangon védekezett. A vád igy hangzik: - Rosenthal Imre egy üres névjegyre aláíratta Grosz Livia nevét, majd a névaláírás fölé azt irta, hogy Grosz Livia a csónakrészut eladta 85 pengőért, A váddal szemben Rosenthal Imre igy védekezett: - Én nem tévesztettem meg Grosz Liviát. A leány a névjegy sarkába irta a nevét, már pedig ha igaz lenne az ő állitása, hogy 3*Upán játékból Írattam oda a leány novét, akkor Grosz Livia a névjegy közepén próbálta volna ki az irását 0 - Mi az előzményo a történteknek? - kérdezte az elnök, - Még 193o-ban történt, hogy megismerkedtem Grosz Líviával, A leánynak csónakrésze volt és én a másik társtulajdonostól átvettem a csónakrészt ugy, hogy a csónak Grosz Livia és az én tulajdonommá lett, Éttől kezdve én fizettem a garázsdijat, Grosz Livia nem fizetett semmit t A garázsdijak nagyon felszaporodtak, A garázstulajdonos, amikor én abbahagytam Grosz Livia garázsdijának fizetését, többizben felszólított engem, hogy fizessek. Azért engem szólitott fel,'mert a csónakot az ék nevemre irták át. Ezt az összeget ki is fizettem. Rendezni kellett a csónakügyet s ekkor elmentem a leányhoz, aki betegen feküét, Megmondtam neki, hogy a tartozását kifizettem és közöltem'vele, hogy ha beleegyezik, akkor a csónak az én tulajdonomba mogy át, A garázsdij ugyanis már annyi volt, mint a csónak értékének fele. Egy névjegyre szerződósszöveget irtom és Grosz Livia ezt a néhány sort aláirta. Tagadom, hogy ' megtévesztettem volna a leányt. - Magának mennyasszonya volt Orosz Livia? - Nem, csak ismerősöm* - Adott maga kölcsönt a leány szüleinek? - Igen, 800 pengőt, hogy baromfiüzletet nyithassanak és még mindig tartoznak 55o pengővel. - Ha maga ilyen jóindulatú volt, akkor miért jelentette fel önt Grosz Livia 85 pengő miatt okirathamisitásért? Mert reményeiben csalódott. A vádlott mérnök kihallgatása ezzel véget ért s a sértettet, Grosz Liviát szölitotta maga elé az elnök. A csinos, feketehaja, jólöltözött leány igy vallott: - Rosenthal Imre megtévesztett engem. Megszúrtam a k ,ae 1 i >J ; és be volt kötve az ujjam. Viccelődött, azt mondta, hogy egészen ; -. .1 tudnék irni, ha akarnék. Felszólított, hogy egy névjegyre irjam alá a nevemet. Beugratott, Én aláirtam a névjegyet s azután a csónak elad. *• ügyét a névjegyen az aláirómom fölé irta. Ekkor már tudta, hogy ed :'og hagyni, hogy nem vesz el feleségül, - Adott ön pénzt Rosenthalnak, hogy a garázsdijat fir.es00? ; - Igen, azzal ugyanis, hogy a vádlott ur nálunk kosztolt pénzt adtam. - Adott kölcsönt Rosenthal az ön szüleinek? - Ez közös pénz volt. Együtt sporolfcunk P összegyűjtöttünk 800 pengőt'és ő ezt a pénzt adta át, Különben is az üzlet az enyém, nom a szüléimé. - Ön egy ideig részletet fizetett Rosenthalnak, miért nem fizetett tovább? - A szakitás után nékünk már több követelésünk volt, mint neki, - A szakitás után miért kérte maga vissza a csónakot, illetve a csónakrészt? Együet akrrt csónakázni azzal, akivel már szakított? /Folyt, köv./P,
