Magyar Országos Tudósító, 1934. október/3

1934-10-22 [115]

ZU TÖREKY BEIKTATÁS. /2. folytatás./ •9 Már p~dig mindon közfunkciónak - hangoztatta a továbbiak során dr. Töroky másodelnök - tehát az igazságszolgáltatásnak is

? végsö fokon egyik legfőbb célja: az egyes emberek boldogulásának előmozdítása és biztosítása. A most vázolu álláspont egyáltalán nem zárja ki a méltányosság érvényesítésót a jogszolgáltatásban; azét a méltányossá Ságéi, amely - hiszem, vallom és hangsúlyozom - elengedhetetlen kelléke az igazságszolgáltatás jóságának és megnyugtató voltának. Távol áll ettől az állásponttól az is, hogy a büntető igazságszolgáltatás egyedüli céljának-a bűncselekmények megtorlását és a bűntettesek megbüntetését ismerje. A meg óriással egyenlő értékű eredménye a jó és célirányos büntető igazságszolgáltatásnak a jogsértés okozására kcszcnálló •elemeknek a fókentartása; az arra hajlamosoknak jobb bolávtásra bírása, vagy legalább is ebbeli állandóságuk csökkentése, mérséklése. - Ezzel a kívánatos eredménnyel kapesolatosan, ~nnck szükségszerű következményeként jelentkezik a másik oldalion az egyeseket ért méltatlan sérelmekon felháborodó, a közösség érdekeit felismerni tudó ós azzal magát azonositó polgárok hitének és bizalmának a megorősö dése, az igazságszolgáltatásnak hivatásszerüsége iránt. Ezt az utóbbi eredményt, a társadalom és az állam intézményeihez ragaszkodó, törvényt tisztelő, jóindulatú és jóhiszemű emberek bizalmának, biztonságérzetének ós megnyugvásának a felkeltését tartottam mindig az igazságszolgáltatás egyik legszebb és legértékesebb gyümölcsének, Ilyeu gondolatok, ilyen célok vezéreltek azon az utamon, amelyen haladva érkeztem imo vissza az ország legfőbb bíróságának magas szine elé; annak a birósógnak a szine elé, melyhez a szenvedélyeknek csak távoli morajlása hallatszik már fül és amely a vádnak az első fokon történt konszummálása és a tényoknek az alsófokon történt megállapítása után a jogkérdések, a jogviták végse

x elbírálásával dá ntl el a bűnügyeknek és ezekkel az emberi élet logbecsesebb javainak a sorsát. - Mélyen meghajolva a királyi kúriának soha meg nem csorbult tekintélye előtt, minden erőmmel, minden buzgóságommal azon lessek, h • ~y áthatva a kir. kúria hagyományos, ősi szellemétől, lóphősnek kéiv-oa novü elődeim nyomdokába és igy vehessem ki részemet a kúria nagy és^nohéz feladatainak megvalósításából, Ehhez a munkához, az Elnök Ur Önagym élt óságéinak bölcs vezetése mellett mindig készségesen tel" jesitendp ezen munkához, kérem az igen tisztelt birótársaim nélkülözhetetlen jóindulatát és szives közreműködését, valamint a koronaügyészség minden tagjának nagyrabecsült és értékes támogatását] Mert bizonyeo ' az, hogy csak ilyen kordiális, egymást megértő, ogymá§t segitő munkássággal érhetjük el valamennyiünk közös célját: a magyar igazságszo1gáltatás régi fényének és állandó tekintélyének sértetlen fenntartását! A hosszantartó 1 olkes tapssal és éljenzéssel fogadott ezekfoglaló beszéd befejeztével Gáli Endre dr., az újonnan kinevezett kár, koronaügyész mondott ugyancsak nagyvonalú székfggü.3iló beszédet. - Mély tisztelettel és hálával köszönöm a szívélyes üdvözlő szavakat, amelyeket az Elnök Ur Önagymóltósága hozzám intézni szivea volt, Ugy érzem, hogy ez a szivélyes fogadtatás nagymértékben fokozza önbizalmamat, jelen helyzetemben, amikor az igazságaaolgáltatás más ágában, uj és idegen környezetben, szokatlan ésm ég teljesen át sem tekinthető feladatok előtt állok. Én, amint méltóztatott emliteni, hosszú szolgálati időmet az alsóbb igazságügyi hatóságoknál töltöttem el ós most elsoizben van szerencsém a főméit°ságu királyi kúria magas sziho előtt megjelenni. Most elsoizben állok szemben azzal az ellőkelő birói testülettel, amelynek igazságszolgáltatási és jogfejlosztési tevékenysége felé oly tisztelettel és csodálattal tekint az egész ország, amely igazságos Ítéleteivel, magas jogászi színvonalon álló döntvényeivel, pártatlanságával ós a legnehezebb Viszonyokhoz való bölcs alkalmazkodó képességével más országok hasonló intézményei között is a legtokint.lycsebb helyet toivta ki magának. - Nemkis büszkeség és önérzet hatja át a lelkemet, ha arra gondolok, hogy ennek a nagy történeti múltra visszatekintő bírói intézménynek a munkájában ezután én Is réaztvehetek, ' ' /Folyt. köv./Ky.