Magyar Országos Tudósító, 1934. szeptember/2

1934-09-20 [111]

-i_í ^ a. íj. n _i- .k-t —i. l i_j íí. A DUNÁNTÚLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE* Kapi Béla püspök és Mesterházy Ernő felügyelő az ügyház és állam éle tk ér d é so ir ő 1. Zalaegerszeg, szept ember 20. Ma, csütörtökön tartotta évi rendes közgyűlését Zalaeger szegőn a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület, a hivatalos tagok nagy szamának jelenlétében,' Az országgyűlés felső- és alsóházának több képviselője.köztük Szentmartoni R a d é Lajos ós id.R upprecht Olivér, előkelő birtokosok, magasrangu birák,katonatisztok,orvosok,ügyvédek,köztisztviselők jöttek el a világi vezetöférfiak sorából, azonkívül a két soproni,a győri,kemenesaljai,közép-vasi,somogyi,tolna-baranya-somogyi,voszprémi és zalai egyházmegyék esperesei, lelkészei csaknem teljes számban. N é m e t h Károly egyházkerületi főjegyző-esperos bevezető oltári fohásza után kezdődött mog a közgyűlés,!,! estorházy Ernő dr

% v.főispán,egyházkerületi fölügyelő megnyitéjával.Mostorházy, mint a gyűlés világi elnöke, külpolitikai fejtegetésekkel kezdte, mogállapítva, hogy a Nemzetek Szövetségének működése eddig sem volt sikerekben gazdag,de tekintélyes államok kilépése folytán jóformán megbénult. iu.ra sincs kilátás,hogy az odatessékeit Szovj otoroszországgal kibővitvo működése eredményesebb lo3Z, A leszerelési konferencia kudarccal végződött, a világ ogyos részoin vigan dul a háború,máshol kitörőbein van. A mai nemzedék idogos feszültségben máról-holnapra tengeti életét,' sohasem tudva, mikor óbrod egy uj, az eddiginél is borzalmasabb világégésre, - k szerencsétlen helycetet látva, azt várnók, hogy legalább az egyes országok határain belül a józan ész parancsolta magatartással találkozunk, hogy a családi körön béliül az egymás iránti szeretőt és tisztelet, a megértő elnézés onyhiti a léét ért való küzdőimet, hogy a különböző foglalkozási ágak és társadalmi ossztályok, belátva mindegyikük nélkülözhetetlen voltát, megbecsülve egymást4, vállvetve végzik hivatásukat a nemzet egyetemes erdekei előmozdítására. Azt remélnok, hogy a nagy nyomor és elesett ség láttán mindjobban orősöcelik a szociális érzés, áthatva és varázskörébe gyűjtve oly tömegeket is,am&olyek eddig o téren nom munkálkodtak és hogy a különféle egyházak, fGlükózotok egymást megbocsülve, békés egyetértésben teljesitik a ma kétszeresen fontos kötelességüket: Istenhoz vezetni, hitükben megerősíteni es vigaszban részesiteni a gyarló embereket. - Sajnos ez az elgonüollásunk, hitünk,reményünk és vágyakozásunk ma még csak szép alom. Miért? • Azért, mert ma sokan nem szeretik az észszerű dolgokat, a régi, örök igazságokat elavultaknak, rég meghaladottaknak tekintik, Isten létezését vsagy- tagadják,vagy ha tessék-lássék módon elismerik is, c salakodé tőikben megdagadják. Nem várhatunk mást, az ily felfogast valló hitetlen, vagy hitéve II ötven százalékra kiegyező emberek működésétől, mint azt a szerencsétlen fihelyzetot, amelyben a világ ma vergődik, mindig melyebbre süllyedve a zavar-, a pusztulás, nyomorúság és erkölcstelenség ing ov anyában. • Kétségbe kellene osnüink az emberis ég jövője iránt, ha nem tudnOK, hogy minden nyomorúságból vsem feltámadás.,hogy minden megpróbáltatás felülről jön, mint megérdemelt bünttotés az elkövetett vétkekért, ha nem volnánk bizonyosak afelől, hogy a keegyolmos Iston, aki azokat roánkmérte, azokat elhárítani is képe®, /folyt-, köv./ ^ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR