Magyar Országos Tudósító, 1934. július/3

1934-07-31 [106]

/MARSCHALL FERENC ÜNNEPLESE, Folytatás 2,/ - Az agrárgondolat ogypzorsmind a kenyér gondolata is, azé a kenyéré, amelyről non tud lemondani a koroskodolom, az ipc r, a tisztviselőt, rsadalom, s a gyárimunkásság som. Az agrárgondolat kulturális gondolat is, mert csak az a kultúra or valamit, amoly gyökoreit mélyen ereszti a földbo - mindon olyan kulturális megmozdulás, amoly nom uélyon a magyar földbon gyökerezik, lehet civilizáció, do sohasem igazi kultúra. Az agrárgondolat nemcsak parciális érdokokot jolontj hanem ogyotomo3 nomáoti pfográramot, nemzeti és politikai programmot, amclyro roZsimot lohot feíépitoni, ha bocsülotoson és igazán agráriusok akarunk lonnil /Nagy taps és éljenzés./ - Amikor mind ozo kot megállapítom^ meg koll állapitanom azt is, hogy ilyon értelmezés mellett tulajdonképpen mindenkinek lolkosodnio koll Magyarországon az agrárgondolatért, - az ipari müholyokbon, a Gyosz tanácstermeiben, s a tisztviselői irodákban is^ mort a magyar élőt mindon megnyilvánulási nak az a munka az alapja, amoly a barázdákon íb lyik. Nom keresünk mi ellontétokot, nom korosunk viszálykódást más társadalmi osztályokkal, mi csak azt a.earjukt hagyjanak bennünket nyugodtan dolgozni, s no szakítsanak el attól a rögtől, ami igazi lényünk, mort amig összeköttetésben állunk a magyar földdol, a poklok kapui som vohotnok ozon az or szagon erőt'k /Nagy taps és éljonzós./ Az a.grárgondo at mollott az agrárpolitikáról is szeretnék szólni. Örökké emlékezetes tanit°mastoromtől, Darányi ignáctól azt tanultam annakidején, hogy az agrárpolitika két gondolaton nyugszik. Az egyik emberi; megőrizni a föld jövedelmét, a másik nemzeti: magőrizni a magyar földotí /Nagy taps,/ A békeidőkbon talán napirendre lehetett volna térni az első gondolat folott, ma azonban mind a két gondolat ogyonlő értékű. Biztositanunk kell a nyomorgó f ölemüvost ár sada lomnak a mindennapi élotot. Idealizmust, magasabb eszmónyiségot csak akkor várhatunk? odakünn? a barázdákon, ha biztositjuk a mindennapi kenyeret. No menjünk ki a barázdákra fellengzős progra. al, maradjunk a magyar földön! A magyar földművesnek, kisgazdának, do a magyar közópbirtokosnak is éreznie koll mindonnapos gondjai közepette, hogy nom hiába vot, hanom sor kerül arra is, hogy arasson és nom másoknak, hanom népes családjának, azoknak a kis parasztgyormokoknok, akikből látni szeretnénk kinőni azt az uj magyar középosztályt, amely talán másként fog gondolkozni, mint a materiális élőt ezer gondjai között görnyedő mai* középosztály, A magyar gazdatársadalom a nemzet örök tartalékja, innen koll, hogy uj hajtás nőj jön a megrokkant társadalmi osztályok holyébo, s ezt nom koll törvényekkel és rondolotokkol gyorsitani, halad oz a tormészet törvényei szerint a maga utjánl /Nagy taps es éljenzés,/ - A magyar föld hivoinek lelkes koszorúját látom magaa körül, szines virágokat, s belőlük magamnak csupán egy szálat tépek ki: a barátság virágszálát, annak a barátságnak virágszálát, amelyet mint légért ékesobb' emléket, magammal akarok vinni azon a nohéz uton, amolyon elindultam, Mort igaza van Sztranyav szky őexcellenciáj ónak abban, hogy mindon mulandó az életbon, csak az ő szinto, önző tlen barátság az, amoly talán a siron tul is elkiser bennünket. - A megmaradt virágokat elsősorban a dolgozó magyar földaiivos nép elé szeretném szórni, / amoly az elmúlt huszesztondő alatt a lelki és gazdasági heroizmus világraszóló példáját mutatta., amoly megtartotta lelkének fehérségét, nom szegődött semmiféle idegen gondolat szolgálatába, jóllehet megkörnyékezte a piros, a fehér t.s ...ég a zöld intornacionálé is, de' azt vallja ma is, hogy csak a piros-feher-zöld hármas szinóben van az erő, - Szeretnék néhány szál virágot? a vozérnok es néhány szál virágot a jóságos gazdának is juttatni. Csak én, aki évek óta töltöttem bo a földművelésügyi tárca előadói tisztet, vagyok a nogmondhatója annak, hogy milyen heroikus munkát végzett Kállay Miklós, s hogy mit jolont ő nekem. Azt hiszem mindannyiatok nevében beszélek, amikor meleg baráti ragaszkodással, őszinte szeretettel és tisztelettel kórom őt, hogy az eddigi lelkesedéssel és idealizmussal vezessen bennünket tovább az a gr ár-küzdolmokben./Nagy taps,/ UA /Folytatása következik./