Magyar Országos Tudósító, 1934. július/3

1934-07-28 [106]

ELTEMETTÉK ASBŐfH JENŐT, Szombaton délután négy órakor tömöttéi: a Keropesi uti tometőbon A s b ó t h Jenő bajnokot, a Magyar Athlatikai Club elnökségének tagját, s a Regi Gárda ügyvezető elnökét, a politikai-, társadalmi-és a sportélet előkelőségeinek nagy résztvevőiével. A temotéson megjelent nagyszámú és előkolő közönség soraiban többek között ott voltak: Tótváradi Asbóth István altábornagy ea neje, Tótváradi Asbóth Andréts es nejo, báró MadarassyBeck Marietta, Tótváradi Asbóth Miklós os neje, Vocseházi Loitner Elek, csik-szontmihályi Sándora Mihályné, Sztojanovits Lajos és neje született Asbóth Leona, Knoti Viktor és neje született Asbóth Eszter, vitéz Asbóth Aladár és neje, Kovács Ernő es neje, Pékár Gyula ny, miniszter, Veress Imre miniszteri tanácsos, Bardó László orvos-tábornok, dr. Sebestyen Ede kúriai biró, Ligeti Miklós szobrászművész, Vashirovics György, Lobmayer Goéza orvostanár, Leidonfrost Antal miniszteri tanácsos, Paur Géza, a ^ücs^rnok főtitkára, if j . Hegedűs Sándor, Baluzs Béla nyűg, főispán, Haraszthy Gyula, Kárpáthy Kami 11 ó gyalogsági tábornok, hadseregfőparancsnok, Keblov szkyLa j os miniszteri tanácsos, Halász Laj 03 ny. koronaügyész, báró Pongrácz Jenő, Somssich Jenő és még sokan mások, A beszentelést M a g o c s Károly evangélikus lelkész végezte és egyszerű- szavakkal ecsetelte Asbóth Jenő derűs és sikerekben, dus életét, majd életének utolsó szakát,' amelybon korosztény megad ássál tűrte súlyos betegségét és férfias ayugalommal várta a halált, ugy hajtva meg fejét, mint az érett kalász a kasza előtt. Az evangélikus egyház énekkarának kvartetje után P e kár Gyula ny. miniszter, a Regi Gárda elnöke bu-. csuzott el Asbóth Jenőtől; - Emberi létünk Ily ravatalos mérföldkövénél - mondotta Pakér Gyula - az ily fekete búcsúknál a szónok rendesen a gyászoló gyülekezethez intézi szőveit és ima én most, amidőn a Magyar Athlatikai Club és a Régi Gárda nevében itt megjelenek, mégis azon kapom rajta magamat, hogy nem ehhez, a bus gyülekezethez; nem szomorú magunkhoz szólok egy elköltözöttről, aki a .földi-elmúlás ténye folytán a közhit szarint tán már nem is tartozik többé mihozzánk,., Nemi Lásd kedves, végtelenül szeretett és - fátyolos szor din óban mondán ezt - immár áldottemlékü Jenő barátom, • én most a surra-'" . n° ünnepi percben is hozzád fordulok, neked sz°lok, veled beszélgetek,- ugy mint boldog régen, veled, akinél e-z a mostani lát szólagos elnémulás nemelszakadás, hanem tán meg a szorosabb összeforr ás köztünk, s ama fenköMt nemzeti es emberi események közt, amelyeknek te mindenkor oly láng lelkű apostola voltál. Voltál? - ismét helytelen ez a szó,.. Vagy! igen,, te bennünk és a haladó jövő nemzedékekben örökké élő példakép tovrbbra is a testi, lelki es nemzeti épség, a nemes' férfiasság, a bayardi lovagi érzés ama reprezentatív apóst9la maradt, akire mint nemz'eti eszmények, s a társadalomlelkiismeret erére, e hazának mindenkor szűk-ege lesz, ha nem züllő néptörzs, ha nem ezeréves tudatos nemzet akar' maradni,. - Drága Jenő barátunk, omlékszel-e, nem is olyan régen annyit beszélgettünk mi e dolgokról voled. Téged,az örökifjú bajnokot a testiokbon most legyőzhetett a csak testiekbon diadalmaskodható kaszás vetélytárs,. de élő ós éertheto lelked ezért tovább futja az' események, hívogató halhatatlan iramát előttünk.' Halhatatlanság? Mi is voltaképp? Azt merném mondani: bőkezűség.,. Igen a kiválasztottak ama csodás adakozása, amellyel a maguk lelket, annak izzó paranyait napként sugározzák széj.el ezernyi más lelkekbe, hogy egy "én'-jük ezekben megsokszorozottan éljen tovább, s emlékezésre ihlesse ama ezreket. Ka ez igaz, akkor az asbóth Jenő - .. AK.-JU* - nomes lelke már is három nemzedéket sugárzott teli eszményeivel, Asbóth Jenő már , is "fogalom" előttünk, s e fogalom apostoli példává fog; erősödni' és emelkedni az utókor - előtt, - Egy röpke pillantást erre a szép életre, amolynek, daliás sportif jusága a boldog bókévilágra,

! öregsége pedig az uj magyar Mohács Iegi fájóbb szenvedéskor ára esik. És ami'< legszebb e pálya szemlélőt énéi, az, hogy (V ASbóth Jonő a szerencse végletes forgandósága közepette is mindig ugyanazt [i a férfias erőt mutatja; jó és balszerencsében ugyanazokat az eszményeket íj hirdeti, ' , /Folytatása következik,/