Magyar Országos Tudósító, 1934. június/2

1934-06-12 [103]

EGYHÁZI HÍREK RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK NYILATKOZATA A HIDASI ÜGYRŐL. A Hidason "bezárt magyar templom ügyében Ravasz László dr. püspök a következő nyilatkozat közlését kéri: - Édesapám betegágyától éppen a hidasi ügy miatt jöttem hamarább haza, mint ahogy terveztem. Tájékozódva az eseményekről, mindenekelőtt nagy csodálkozással kell megállapítanom azt, hogy annyi jóhiszemű és buzgó ember miképpen eshetett áldozatául olyan súlyos tévedéseknek és akarva, nem akarva eszközévé lett annak, hogy az egész ügy nyilvános tárgyalása nemcsak a református egyháznak, de a magyar nemzetnek is súlyos erkölcsi kárt okozzon. - Az első tévedés az volt, hogy a hidasi " ekklézsia-temetést" még eddig nem világos okokból megrendezték. Ugyanis Hidason már 1892-ben megszűnt az önálló magyar egyházközség és leányegyházképpcn Bonyhádhoz csatoltatott, 1928-ban pedig a leányegyházközség szórvánnyá alakult át. Ennek nem az egyke volt az oka, sem nem az, hogy a magyarság beolvadt a németségbe, mert ha beolvadásról lehetett beszélni, éppen az ellenkezője derült volna kl, - hanem az, hogy gazdasági okok miatt, mint annyi helyen másutt'a világon, erről a helyről elköltözött a magyarság. Aki ismeri a népmozgeELmi adatokat, tudja jói, hogy ilyen átvándorlás következtében hirtelen gyülekezetek támadnak és gyülekezetek eloszlanak. A hidasi magyar református gyülekezetet harminc-negyven év ót., a bonyh-di lelkész gondozza, javéi felett a bonyhádi presbitérium őrködik, azok fölhasználásáról a felsőbb" hatóságok jóváhagyásával ö intézkedik, azonban ugy, hogy egyházi törvényeink és jogszokásaink szellemében ezeket a javakat célvagyónképpen kezeli, s ha bármikor szükségessé válik, eredeti rendeltetése szerint használja fel. - A bonyhádi lelkésznek kell gondoznia, kiszolgálnia most is a hidasi magyar reformátusokat. Nem volt tehát szükség arra, hogy ünnepélyes keretek között bejelentsék a világnak a hidasi magyar ekklózsia megszűntét, miután ebben az egyházközségben semmiféle uj változás* nem jött létre és negyven év óta zavartalanul áll fel a mindenkori s^ajtus Jiup_. Ha a gyülekezet lelkigondoz'' sa szempontjából a régi templom tulsTágosan nagy, vagy karbantartósa túlságosan költséges, - legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy az egyházmegye és az egyházkerület jóváhagyásával a templom és az egyházközség földje 'dUozpöra-gondoáás céljaira, szabályszerűen felhasz>nált assék. - A második hiba az volt, hogy a sajtó különböző orgánumaiban ezt a kérdést ugy állították be, mintha egy magyar gyülekezet pusztult volna kl az egyke miatt, illetve tagjai lassankint németajkuakká váltak volna, s ezáltal a magyarság egyik éle darabját elnyelte és bekebelezte volna a terjedő németség. Az, hogy a sajtó ezt a kárdést pártállása szerint miképpen világította meg, már nem tartozik reám, mert természetesnek találom, hogy ahol a helyzet nagy visszhang adására képes, örömmel szoktak a rendesnél is nagyobbat kiáltani, hogy hangjuk zengésében gyönyörködjenek. - A harmadik és most már egészen megleio tévedés az volt, hogy néhány lelkes budapesti ifjú ember leutazik Hidasra, leszereli a hidasi templom harangj kt, -felhozza Budapestre és orozágos tüntetés tárgyává teszi, nem is sejtve azt, hogy ezáltal önhatalmúlag birtokába vesz egy idegen vagyont rgyat, a tulajdonos megkérdezése nélkül és vele tüntetően rendelkezni kezd. - Tetézi ezt a bonyodalmat az, hogy sem a közigazgatás, sem a hidasi magyar református szórványnak egyetlenegy tagja fel nem emeli tiltakozó szavát, a bonyhádi presbit átrium eln.-.zi ezt az eljárást, s a lelkész, a püspöki hivatalhoz intézett - igen helyes - távirati tiltakozása után, két nap múlva beleegyezik abba, hogy az elhozott harangot a Társadalmi Bgyer sületek Szövetsége egyelőre őrizetbe vegye. Holott ebbe beleegyeznie a lelkésznek joga nem volt, mert egy ilyen határozatot a presbitériumnak kellett volna hoznia, s ez a határozat csak az egyh :

.zm ygyei és egyházkerületi hatóságok jóváhagyása után vált volna jogerőssé. » t ORSZÁGOS LEVÉLTÁR 7

_ . . , , ... . . , Kszekció /Folytaoo.a következik/