Magyar Országos Tudósító, 1934. június/2
1934-06-11 [103]
ZU DREHR-VGY / 7.folytatág./ - Vass Józsefnek a magáíibedslői is felbecsülték ezeket az ingóságokat, - jelenti ki Dréhr ImTe és különben is a családdal szemben utola^. is felléphettünk volna, ha kiderült volna, hogy azok k 3ve sebbet érnek, - Dehogyis léphettek volna fel! Önök ebben a tekintetben csakis Krausz Simonnal állottak szembeni - Kérem, végtére mi emberek vagyunk, valamennyien tévedhettünk, Vass miniszter is, sót a minisztertanács is. Én nem tudó. 1 ., ki mennyit k.rese .t ezen az ügyön - emeli fel a hangját Dréhr, - de azt igenis állítom, hogy mi a minisztériumban mindannyian jóhiszemű 1 j ártunk el, - Hiszen éppen azért vagyunk'itt, hogy ezt kiderítsük! hangzik Töreky elnök megállapítása. /Ky./ - Az aktákat Vass miniszter irta alá, ő utalványozott, én semmi körülmények között felelős nem lehetek, - szólt Dréhr. - Ki felelős aldccr? - kérdezte az elnök.a - Vass miniszeer, a pénzügyminiszter és a minisztertanács. -Mit koresett a Krausz bankház? - Esküszöm, nem tudom, - hangzott a felelet. - Azzal a Krausz bankháznak kell elszámolni. - Egy nap alatt 119.ooopengőt keresett Krausz, - szolt az elnök. - Ön intézkedett, ön tárgyalt, tehát magának felelőssége van! - Semmi közöm az ügyhöz, minden a minisztertanács felhat. I mazása alapján történt. - A minisztertanácson elreferálták, - mondta az elnök, ez igaz, de a minisztertanácson apró részleteiben non nézhettek utána az ügynek, alsóbb fokon kell kötelességszerűen'elintézni az ügyet, hogy tisztán kerülhessen a'minisztertanács elé, A minisztertanács johis z emüe n h oz z a j arulhaa o11, . - A felügyelet az osztályvezető^ kötelessége volt ós Ő referált a minisz ertanácson. Ezután áttértek Holtzspach Aurél tanukénti kihallgatására. A hűvösvölgyi üdülőtelep részvénytársaság volt elnöke elmondotta, hogy . el akarták adni a telepet, fiipka Ferenc f öpolgetrmes ter felhivta a figyelmüket arra, hogy a népjóléti minisztérium ilyen objektumokat vásárol s ekkor meghízták Krivos árpád ügyvédet, hogy tegyen ajánlatot a népjóléti minisztériumnak. Ezután történt, hogy megnézték az ingatlant, ott volt Dréhr Imre, Scholtz Kornél és egy másik tisztviselő, ö ekkor a véteárrol nem volt'szó. Hosszu idő telt el, de semmi sem történt a vásárlás kérdésében, .Hónapokkal utóbb elment a minisz teríumt"., beszélni akart Dréhr Imrével,'de az államtitkár kiűz tente, hogy tárgytalan az ügy, mert nincs pénz. Másfelé orientálódtak s ekkor jelentkezett az ÉGISZ képviseletében Pártos Zsigmond és'ajánlatot tett. Az ÉGISZ lealkudta négyszázezer pengőre a telep árát. Amikor már majdnem befejeződtek a tárgyalások, Pártos Zsigmond megkérdezte tőlük, hogy állják-e a szavukat akkor is, ha nem az ÉGISZ, t hanem más vásárol ná meg a telepet. Kijelentették, hogy hajlandók az ÉGISZ közvetítésével másnak is eladni s' okkor Pártos az ÉGISZ számára öo.ooo pangó költséget kért kikötni. .Ebben meg is állapodtak. Ekkor tiidták mag, hogy tulajdonképpen a népjóléti minisztérium veszi meg a telepet. - Mit gondoltak akkor, amikor megtudták, hogy mégis a népjóléti minisztérium a vásárló, az a népjóléti minisztérium, amelynek államtitkára, Dréhr Imre, korábban kijelentette, hogy tárgytalan - az ügy? - kérdezte az elnök, - Arra gondoltunk, hogy a népjóléti minisztérium ügyesen egy közvetítőt iktatott közbe, hogy minél'többet lealkudhasson, hogy kivegyen az eladókból mindent, amit lehet. - A népjóléti minisztérium Krausz Simon nélkül drágábban vette volna meg? - Igen, mert a minisztérium nem tudta volna ugy lealkudni. Ezután az elnök azt kivántamegállapítani, hogy a Holtzsp; n. család mennyit kapott az üdülőtelepért, és mennyit az ingóságokért. Holtzspach Aurél szerint ők összesen 4oo.ooo pengőt kaptak. Kijelentette, hogy nem külön-külön adták el az ingatlant és a felszerelést, ök az egészet együtt számolták, /Folyt.köv./ P.
