Magyar Országos Tudósító, 1934. május/3
1934-05-28 [101]
/Szabó ospcrcs *s Tasnádi ^agy Unitit kár beszédei az Országos Bethlen Gábor-Szövet s > kecskémét 1 ünnepén. Folytatás. 2,/ kícl'git ésóro akarta az asszonyt, non élettársnak ás nem sorstársnak... A nő nem egyensúlyává lett a férfinak, aki kifelé vágynkozott a világba, hanem természetellenesen alkalmazkodott hozzá. Igaz, hogy ma kevesebben mehetnek férjhez, de nem engedhetünk abból a gondolatból, hogy az asszonynak a nőiesség azért adatott, hogy a nő a férfit visszahódítsa a családba és a csalódnak, ahol azután ftafea a férfi is megtalálhatja céljának legtisztább betöltő sót • - A modern ember t .y .. . dz. , • ;. „or valami különös imádattal hajol meg a gyermek elett és éppen ezzel veszíti el a gyermek Iránt való igaz tiszteletet, az élet-támadás, cz élet fakadásának misztériuma iránt való szent áhítat át. Igy lépett be a modern életbe a nagy elhány, tlás, mert c szemérmet és az .'let fogantatása felett érzett remegő tiszteletet semmiféle pedagógia és orvostudomány nem pótolhatja... Meg kell még azt is mondani: szegényebbek azok,'akik a nagyanya meséit ós a nagyapa leszürődött áletperancsalt nem hallják.,, Itt tárt át Szabó Imre a legújabb és legfájóbb aktualitásra, arra: hogyan halt meg lent Tolnamegyében egy egész magyar község: - Ahol elhallgat a gyer^oksÍrás és a bölcsődal, ott elhallgat az fsten is, Így folytatta emelt hangon Szabó esperes. - A holnapi vasárnap az og ész magyar nemzetnek nagy gyászünnope. Nemcsak azért, mert a hősökre emlékezünk, hanem azért ls, mert holnap egy nagy temetés lesz. Nem egy nagy közéleti férfiunkat temetjük, holnap egy --agyar falut temet az e sz magyarság. Egy tolnmaagyei kiskftz dó^b'Jn Hidason utoljára szólal meg >. magyar tomp lomban az I sten Igéje és a zsoltár és aztán becsukják a templomot, vert elfoayott belőle a magyarság és helyébe betelepedett már egy más fajta. - Minden magyar falu édes gyermeke Hungáriának és ha testvéreink közül valaki meghal, minden testvér ott sir a koporsó mellett.,. Ezt a kis magyar falut is mog kell, hogy sirassa határon innen ós határon tul minden városi és minden falusi harang, nem azért, mert meghalt, hanem azért, mert nem lett volna szabad meghalni önnek a magyar falunak. Nom lett volna szabad elfogynia belőle a magyarságnak és bün volt megengedni, hogy lassan elfoglalja helyét az idegen.. - Talán azt mondja valaki, hogy fel kell adnunk a végeken; ezeket a gyárenlakott magyar falvakat és beljebb kell szorulnunk, ahol összetett erőkkel tarthatjuk a magyarság lelkét, erkölcsftt és történelmét?! Hát oz a halál volna - folytatja izgalmasan érdekes szavait a szónok -, ha feladnánk frontokat és végvárakat! Emi .ékez tétek arra, hogy amikor a nagyháboru Idején arról volt szó, hol vegyék fel a harcot az oroszok ellen, Tisza István a végsőkig követelte, hogy a Kárpátokon kívül, hogy nom szabad az oroszokat beereszteni a történelmi határokon, mert akkor Budapestig mog som áll. az idegen honfoglalás... Szateü volt-c engedni, hopy kipusztuljon az a magyar falu? - Néhány hónappal ezelőtt Amerikában közhírré tette egy klinika, hogy egy botegének vérátömlesztésre volna szüksége, de nom tudja megfizetni a várt, ki az, aki véréből kölcsön ad? Húszan jelentkeztek. 0, ha a magyar társadalmat idejében figyelmezteti]- és. felhívják, ki ne adott volna vért, nem lott volna-e száz és száz sokgyermekes család, aki odaadja gyermekét, hogy ezt a mindennél iszonyúbb romlást megállítsa?! ES ha most kiáltja el a kormány ás az egyház: ki ad vért a pusztuló magyar községeknek, ki megy ol a szapora vidékekről családostul, hogy benépesítse a kihalt, elnéptelenedett magyar házakat és földeket, - nem hiszem, hogy ne jelentkeznék azonnal kétszáz, vagy kétezer család is, hogy megtartassanak a magyar végek. - Innen sikoltom el, hogy nincs az a köztámogatás, nincs a társadalomnak az az áldozata, amelyet meg ne érne, hogy sürgős telepítéssel még ma ós nem holnapután - megállítsuk ezt a mindennél döbbenetesebb hegyomig lást! Mert nekünk ott Tolnáiban, Baranyában kell felvenni a harcot a hit árt, \ a magyarságért, a családi életen keresztül, a magyar nemzet megerősítésén, y Istohben gyökerező nagy hitén, a magyar gyermc.c álmain, a magyar gyermekőrt /Folytat é gr. következik/ ö
