Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2

1934-05-14 [100]

holyzot ugy alakult, hogy nemcsak a laikus funkcionáriusok nem tudták áttekinteni az ügyeket, hanem maga a felügyeleti hatóságnak sem volt erre módja. Mert ez a helyzetképpen ezért nincs miért pirulni nekünk laikusoknak, A főváros pénzügyi vezetését nom akarom alterálni és örülök, hogy a pénzügyi tanácsnok ur és a főszámvevő ur itt jelen van, mert legalább megmondhatom, hogy mindkettőjük mindig hivatásuk magaslatán állott. Elismerem a revideáló alpolgármester ur tiszta törekvéseit is, de ki kell jelentenem ennek dacára, hogy az autonómia sajátságos játék áldozata lett. Amikor a vásár pénzt ári ügyet előrángatták, ugy Ift szik nemcsak elintéztetni akarták azt, hrnem egyéb okok is közrejátszottak, mert araikor megjelent a vásárpénztári ügy, akkor megjelentek a tervek az autonómia megnyirbálására is. Ennél az ominózus 15 millió pengőnél az előadók nem ismertették kellőképpen az ügyet. Ezért én most megpróbálom a zárszámadás adataiból a helyzetet, vázolni, 1927-ben 101 millió pengőt vettek fel beruházásra, Mivel a beruházások összege több volt, 15 millió pengő hiány mutatkozott, amelyet az 1928 és 1929 évi háztartási feleslegből fedeztek. A beruházások végszámad; sát csak 1933-ban terjesztették elő, Minthogy pedig a végszámadás lehet csak mérvadó, az autonómia laibus tagjai nem lehettek kellően tájékozt atva. Hosszasan ismerteti ezután Wolff K beruházási öszszegek felhasználási adatait és a vígén megállapítja, hogy 20,208,829 pengő áll a főváros rendelkezésére, mint megtakarítás. Ha a közgyűlés ugy intéz*, kodik, hogy ezt az összeget a háztartás javára visszakönyveljék, akkor az 1933, esztendő hiánya csak 1,800,000 pengőt tesz ki. Ami azután a folyó esztendő tizmillió pengős deficitelőirányzatát illeti, ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy nem félti ettől.a fővárost, mert előre láthatóan nom lesz ekkora az összeg. Szavait folytatva szemrehányást tesz azért, hogy a 20 millió pengős felesleg ügyét nem tárgyalták meg a fővárosi törvényjavaslat elkészitése előtt a felügyeleti hatósággal ós hibáztatja, hogy a főváros pénzügyi helyzetét a belügyminiszter előtt nem a valóságnak megfelelően állították be. Az utókor majd megállapítja, hogy a magyar főváros pénzügyeit általánosságban mindig a legmintaszerübbon kezelték, mi azonban most csak azt állapithatjuk meg, hogy alap nélkül elismerés helyett büntető expedíció jött ellenünk és egy olyan szerencsétlen játék áldozatává váltunk, amely ártott Budapestnek, Pedig a való érdemek játék nélkül is kiviláglanak, és vegyék tudomásul azok, akiket illet, hogy a megcsorbítás dacára is él az'autonómia ós nyitva fogja tartani szemét a pénzügyi gesztiókkal szemben, A fővárosba vissza kell költözni a rendnek, békének ós nyugalomnak és meg kell szűnni annak, hogy a hivatali szobákban' fizetett emberek legyenek, akik megingatják a tisztviselőtársadalom hitét. Ez az érdeke a tisztviselőnek ós a városnak egyaránt, mert világvárost nsak nyugalommal, megfontolt bölcsességgel lehet vezetni, Izeni a tisztviselőknek: legyenek nyugodtak, az autonómia mindenkor el fogja ismerni a való érdemeket. Megemlékszik ezután arról, hogy a monde-mcndák szerint a főváros pereinek javarészét elveszti, vagy hogy el ne veszitse, egyezségeket köt, ami rengeteg pénzébe kerül i fővárosnak, Eéri a főpolgármestert, hogy 1930-tál kezdve készíttessen a tisztiügyészség munkájáról összefüggő kimutatást, amelyből derüljön ki, mennyi per volt, mennyit nyertek, meny-' nyit vesztettok, mennyi egyezség volt és mekkora megterhelést jelentett ez, P e y e r Károly közbeszól • Azt is állapítsák meg, menynyi perköltség folyt be és hogyan oaztották azt fel! Huszár főpolgármester az indítványra bojelenti, ' hogy a közigazgatási bizottság jövó ülésének bemutatja a kért kimutatást, EkkoiTs z e m e t h y Károly tisztifőügyész szólalt fel és azt mondja, hogy az'"ügyészség munkájáról szóló kimutatásokat a polgárj mesternek minden évben be szokta terjeszteni, .!» /Folytatása következik/