Magyar Országos Tudósító, 1934. április/1

1934-04-09 [198]

EGYHÁZI KIREK SZABÓ IMRE ES TASNaDI NAGY ANDRÁS BESZÉDEI AZ ORSZÁGOS BETHLEN GÁBORSZÖVETSÉG TÍZÉVES JUBIELüMÁN. Vasárnap nagy nyilvános ünnepet tartottak, kedden este lesz a jubileumi közgyűlés. Az egyháztársadalmi intézmények közül az egyik legjelentékenyebb, az Országos Bethlen Gábor-Szövetság most tiz esztendeje, hogy megalakult. Vasárnap a protestáns templomokban a lelkészek megemlékeztek a jubileumról, este pedig nagy nyilvános ünnepség volt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán, Megjelentek a többi között: Radvánszky Albert báró, Juhász Andor, Ravasz László, Raffay Sándor, Józan Miklós, Némethy Károly, Szász Károly, Imre József, Ferenczy Tibor, Dabasi Halász Lajos, vitéz Raics Károly, Zelenka Lajos, Boér Elek, vitéz Sárkány Jenő, Bozegh Huszágh Miklós, Jalsoviczky Sándor os Károly, Kemény Lajos és még megszámlálhatatlanul sok notabilitásaa főváros egyházi és közéletének, A műsor azzal kezdődött, hogy Laczaovich János orgonán intonálta a Nemzeti Hiszekegyet, amelyet a közönség néma áhitatban hallgatott meg. Azután Boelman-szerzeményt orgonált A kom Lajos, a Kálvin-téri templom karnagya. T a s n á d i Nagy András dr. igazságügyi államtitkár, a szövetség országos elnöke mondott megnyitót, Igy kezdte beszédét: - azt mondhatná valaki, hogy tiz esztendő túlságos kevés ahhoz, hogy jutllaumi ünnep alapjául szolgáljon. De a legutóbbi évtizedeket normális mértékkoljjiem lehet és szinte a szemünk előtt va lósultak meg azok az emlékezetes szavak, amelyeket a lengyel ügy vádelmében olyan tragikus pátossaal hallottunk Deák Ferenc ajakáról: nemzetek lesznek, nemzetek vesznek,,. Te hált van okunk arra, hogy megálljunk egy percre ennél a tizéves évfordulónál. X mérni — Az Országos Bethlen Gábor-Szövetség zászlójón olyan történelmi egyéniség neve ragyog, amely név a felületesen képzett, vagy felrevezetett emberekben azt a hitet keltheti, mintha egyoldalú felekezeti intézményről volna itt szó, amely ellentéteket szit. amelytől pedig mindenkinek tartózkodnia, kell, Bethlen Gákbor még az ő protestáns Erdélyébon is a felekezeti egyenjogua és a vallásszabadság bajvivója volt, s ilyen értelembon intézett figyelmeztetést az Ő magyar nemzetéhez. Aki ezt tudja, tisztáiban lehet vele, hogy a róla elnevezett szövets'g is a felekezeti békesség alapján áll. Fel akarjuk használni mindazokat a történelmi hagyományokat, amelyeket protestáns társadal* munkban négy évszázad küzdelme, munkája, áldozatkészsége, szolgálata és szenvedése kitermelt, s nam engedhetjük, hogy ezek a különleges nemzeti értékek elpusztuljanak, vagy elszürküljenek. Mindaz az érték, amelyet Isten a magyar* nak a protestantizmusban adott,.alkalmas arra, hogy nemzetünk életének gazdagságát fokozza, gyümölcsözőbbé tegye. Mindenkinek közös ügye legyen tehát az, hogy ezek a különleges szellemerkölcsi értékek el ne kallódjanak ós ki ne hullj a nak n magyarság életéből, - Aki a protestáns szellemot akarná megölni, amely napfényre hozta és százmillióit lelki közkincsévé tette a nemzeti nyelvekre leforditott Bibliát, aki a protestáns szellemet szeretné megölni, amely a leghatározottabban, legegyszerűbben és legvilágosabban tanitja meg ^az embert arra, hogy nem a magnhkó vagyunk, hanem az Istené, hordozói az 0 dicsőségének, porszemek, de Isten fényességében ragyogó porszemek, - aki ezt a protestáns szel lemet akarná megöleli, az a lélek legdrágább kincscinek elpusztítására vállalkoznék, a magyar élet eleven szinoinek egy nagy részét akarná Letörölni, hűs got és hálát irtana ki, Ő3i iskolákrt, templomokat rombolna le... - De komoly emberek között ilyen ma már nem aladhat, mert páU ratlan pusztitást kellene véghezvinnie a magyar Pantheónban. És hogy mindez f" nem történhetik meg, ennak biztosítéka a tárgyilagos magyar közvélemény, av melynek minden tagját az ünnep alkalmából is köszönti az olnök, /Folytatása következik/