Magyar Országos Tudósító, 1934. április/1

1934-04-05 [198]

ÖTÉVI SZIGORÍTOTT DOLOGHÁZRA ITRLTEK EGY NOTÓRIUS BETÖRŐT, Pusztai Gyula 65 éves napszámos; Lusztig József 53 éves nyomdász és Horaesek Ignác a kir, ügyészsó; vádja szerint február 4-én a Péterjfy Sándor utca 6,. számú házban lévő terményüzlet rollóját felfeszítették, az üzletből zsákokat és ruhaneműt. loptak elj majd kibontották a terményüzlet egyik falát és a nyilason, keresztül behatoltak a szomszédos cipőüzletbe, ahonnan nagy értékű árut Sittek cl. A rendőrség Pusztai Gyulát és Lusztig Józsefet tlfogta, harmadik tár&uk, Horacsek Ignác azonban nem került rendőrkézre. A bűnügyet ma tárgyalta a büntetőtörvényszék Schirilla- tanácsa. Mind a két rovcttmultu vádlott tagadta bűnösségét. Lusztig József, aki már szigorított dologházra is volt itólve, többek között Így védekezett: - Én megtévedt ember vagyok és ha valami bűncselekményt valaki elkövet, engem rögtön meggyanúsítanak. A társadalom feszitsdmeget kiált rám! A soproni fegyházban husz találmányt dolgoztam ki, de mert pénzem nem volt, ezeket a találmányokat* amelyek a világ lelyzetének javulására vezetnének, nem tudtam értékesíteni. Bűnös azonban nem vagyok. Számos tanút hallgatott ki a térvényszék, végül is Pusztai Gyulát lopás bűntettéért egy évi börtönre, Lusztig Józsefet pedig, tekintettel többszörösen büntetett előéletére^ szigorított dologházra Ítélte, amelynek legrövidebb tartamát öt esztendőben állapította meg. A pusztai Gyulára vonatkozó itélét jogerőssé vált, mig Lusztig József Így fellebbezett: ; - ..: - Ártatlan vagyok és a fellebbezésemet Írásban fogom előterjeszteni és megindokolni. /MŰT/E. — ZU ŐSKERESZTÉNYEK, /l. folytatás./ A mai tárgyaláson három olyan vádlottat hallgattak ki először, akik a mult tárgyaláson nem jelentek meg. Mind a Jjárom vádlott kijelentette: - Nem voltam ott. A teremben sorban egymás mellett ültek azok az asszonyok, akik tagjai a "reszketosök" szektájának. Az asszonyok egymás után mondották a vádlottakról: - Én is láttam, én ís láttam! Egy asszony, aki kisgyermekkel a karján jelent meg a tárgyaláson, igy vallott: - Láttam, amikor a fiatalemberek árterembe rontottak és legelőször Zubor atyafit, a prédikátort ütötték. Én az utolsó sorban ültem . én nyomban kimenekültem a h_. tsó ajtón. A ma kihallgatott tanuk közül azok is, akik eljártak a pünknaj dista őskeresztények áj tatosságaira, római letolikusokna k mondották magukat s amikor az elnök megkérdezte, hogy nem feleko ze tnélküliek-e, iga válaszoltak: - Nem kérőm, da azért eljártunk a közös imákra. Ezután több alibitanut hallgatott ki a biróság. A tanuk azt vallották, hogy többen a vádlottak közül nem lehettek ott a verekedésnél, mert másutt tartózkodtak. Dr. Takács János kelenföldi plébánost is tanuként hallgatta ki a törvényszék. A lelkész ugyancsak alibitanu volt, elmondotta, hogy a vádlottak közül többen a verekedés idejében a római katolikus kultúrházban tartózkodtak. Bősze Mária gépírónő, aki nem tagja a szektának, azt vallotta, hogy a verekedés zajára figyelmes lett, ugyanis a szomszédban lakik. Amikor az utcára ment, látta Bottá Erzsébetet, aki meg is kért: , hogy ne szeljen az ügyről senkinek. - Nem én voltam, - szolt a vádlott tanárnő. - Engem onnan ismerhet, hogy tudta rólam: figyelem az édsanyját, aki a reszketosök szektájához tartozik. Bősze Bálint joghallgató arról vallott, hogy Őt is megverték, mert rendőrért küldött. A vádlottak közül senkit sem ismert fel. /Folyt. köv./F.