Magyar Országos Tudósító, 1934. április/1

1934-04-04 [198]

ZU ERIEKES ZSAROLÁSI BÜNPER /l-.folytatás -./ Ezután Plank Zoltánt szólította maga elé Horváth elnök. A felfüggesztett detektiv zavartan, akadozva tett vallomást. - Bűnösnek érzem magam..-. - Jobb is, ha töredelmesen bevall mindent, ezzel csak könnyít a helyzetén, - figyelmezteti jóindulatú hangon Horváth elnök. T 1032 május utolsó napjaiban találkoztam Nemessel - vallotta Plank,-ald. azt mondta, tud olyan pólisi zsidót, akitől valutát lehet szerezni. Plank annyira ideges lesz, hogy Horváth elnök nyugtatni kezdi, Plank ezután részletesen elmondja, hogy hogy történt a megbeszélés, miként találkoztak a fatelepen és mint történt a taluta megs zerzése. - Mit csinált a pénzzel, amit maga kapott a beváltás után? kérdezte az elnök.- Eldobta? - Amikor rájöttem arra, hogy tulajdonképpen mit is csináltam.. - zsebkendőt vesz elő Plank és keserves sirástantör ki, majd kicsit lecsillapodva, folytatja: - csavarogtam egy ideig, aztfc'n összetéptem a pénzt és eldobtam.. - Hogy csinálhatott ilyet mint volt detektiv , mint volt hadnagy? Tönkretette családját és sajatmaga életét isi - Sok adósságom volt, nagyon ideges voltam akkoriban.. . - És volt valami baj a családjával is? Plank újból zokogni kezd, de nem felel. Az elnök leülteti. Weisz Miklóst hallgatta ki ezután az elnök. Azzal kezdte ő is, hogy bűnösnek érzi magát és töredelmes beismerő vallomást akar tenni. Elmondja, hogy leiről is szó volt a szinlelt valutavásárlás nál. Plank vallomása szerint a pénz szétosztása után vi sza akarta csinálni az egész dolgot Nemes lakásán, ott volt ugyanis az osztozkodás. Hangoztatta, hogy nagyon megbánta a dolgot. Beismerte Weis z Miklós azt is, hogy kicsalta a szövetet, de kijelentette, hogy mér kártal ani totta a textilkereskedot, aki nerc is kéri az ő megbüntetését* - Könyörgöm, ne tessék nagyon megbünt etni ,-s iránkoz ott Weisz, aki már tcobszöt volt büntetve. - Akkor jöttem ki a z elmegyógyintézetből, ahol másfél évig voltam, nem tudtam gondoskodni családomról. Még egyszer legyen irgalmas a tekintetes törvényszék, soha többé nem kerülök ide. Remélem, hogy ellen tudok állni minden csábító alkalomnak; Tessék elhinni minden nap templomba járok, megbántam, amiket tettem, de nem is volt soha egy fillér hasznom a dolgokból, csak belevittek mindenbe. A következő vádlott Nemes Sándor volt, aki szintén töredelmesen beismerő v llomás t tett. Elmondta, hogy Plank megbánta mindjárt a cselekmény elkövetése után az egész álra zz iát * Amikor az esetet követő napon a lapokból értesült arról, hogy a hatóság mar ra is jött a bűnös manipulációra, Nemes nem is mert hazamenni, de azután ő s beismert mind o. Katz Izsák az eddigi vádlottakkal ellentétbon ártatlanságát hangoztatta* Azzal védekezett,hogy fivéretői kapta a leieket, de nem akart üzérkedni a külföldi pénzzel. - Nem is tudom kérem, mi a valuta, - jelentette ki derültség közben.-* Védekezésül ezután azt adta elő, hogy Weisz vl&klésaaá. üst ••' találkozott és az.' beszélte rá, hogy adja elx a pénzt. Weisz Miklós ezzel szemben megjegyezte, hogy nem kellett rábeszélni Katzot a valutaüz erkedésre, a Romba ch-utcai, trafikba telefoni , neki és nyomban vállalkozott az ügyre. - Á, a Rombach-utcai trafik! Ezt ismerjük. Maga itt az ártatlant adja, pedig tulajdonképpen maga az oka az egész cselekménynek. Ha maga nem akart volna üzérkedni, ezek a vádlottak,- de különösen a szerencsétlen Plank talán nem is ülnek a vádlottak padján f - jegyzi meg Horváth elnök. Xatz a tárgyalóterem közönségének derültsége közben még uzt is tagadja, hogy telefonálni tudna. Végül Heilbrunn József tesz vallomást, aki tagadja, hogy tudatosan róaztvett volna az egész ügyben: csak elkísérte Katzot a fatelepre. /Folyt.köv./ Sy.