Magyar Országos Tudósító, 1934. március/3
1934-03-26 [097]
EGY H ji Z I HÍREK /Budapesti református nagygyűlés. Folytatás 2./ A város jiimnusza. Az Erdélyben tartózkodó Ravasz László dr. püspök helyettaki csupán táviratban küldhetett köszöntést, - a budapesti református egyházmegye esperese, az ujabb megnyilatkozásaival annyi feltűnést keltett Szabó Imre mondott&az ünnepi beszédet. Remek szónoklatában Szabó Imre elemezte es összefoglalta a nagyváros lelki képét és az egyház tennivalóit Budapesttel szemben. Arról beszélt, mit várhat Budapest a maga reformátusaitól. - mindenekelőtt valami nagy missziót, monctotta. A falu lelkét még sokan magunkban nordozzuk, de mi a nagyváros lelke? Itt, Budapesten még maga Nagymagyarország lélekzik, '''lnodik, minden szine, táj szólása,, vérmérséklete mint egy közös, roppant meden«.ében itt forr és lüktet, óriási erő- és lélsktranszformátor Budapest, hogy a nép nyers erőit magasabb szinvonalra emelje és ezerszeresen felnagyitsa. Itt áramlik, sustorog a nép lelke, mint egy olvasztókemencében, itt siet a salak a salakhoz és az arany az aranyhoz. Az az érzésem, hogy ez az ezeresztendős magyar nép a maga nemzeti KS lelki öntudatára valójóban itt ébredt fel/Budapesten, Ifjúságának ellentétes erői itt tusakodnak egymással és állanak szembe még egymással, ebben az egyetlen ifjú nagy világvárosában a magyarságnak, amely a pubertás korán már tul van, de férfikorának kiegyensúlyozását még nem érte el; itt a falu meghal, hogy magasabtrendüjr ormában uj j á'szüle ss ék. Régebbi befolyások után, a legutolsó tizenöt esztendőben teljesen magáramaradt Budapest és saját életösztönére hellgatva kellett döntenie önmaga sor sár ÓT.. - Történelmi múltjával és bizonytalan jelenével, megoldatlan kérdéseivel 92 az óriási kollektiv lélek: Budapest most kapja meg a keresztyénségt''! s . legszentebb inspirációkat, olyan ihletéseket, mint aminőket Szent Istvánba reformáció óta talán sohasem kapott.A nagyváros lelkét meg kell ihletni, - egy belső, állandó, csend ;S ihletésről 'zonban szintén gondoskodni kell, mert a nagyvárosi ember mindig hajlamos arra,ho£~ embermivoltát elfeledje... A családon, iskolán keresztül, a birói székből, a laboratóriumokból, a sajtón és a színházon keresztül is állandó szükség van erre az ihletésre. Krisztus is, amikor a döntő harcot aknrja megharcolni, a város: Jeruzsálem felé tart és ugyanez Pál apostol utja is, - minden próféta a nagyvárosi lélek konokságán vérzett el és mégis az ókor a katakombák nagy városaiból szülte uj j á a kereszty énség^t..-. krohászka Ottok ár és Ravasz László. - Járt itt néhány esztendővel ezelőtt egy reverendás püspök - úgymond Froliászka Ottokárra célozva gyönyörű beszédében Szabó Imre -, s az Ő szavára megrázkódott és alapjaiban újult fel a magyar, s egyben a városi lélek - és jár itt egy egyszerű feketepalástos püspök, akinek szavára a lelkek kinyiinak és kivirágoznak.Az ő szavukra van itt szükség, hogy felfelé és lefelé megfeddjék a butít, mert a nagyváros szakadatlanul alpuhit, kápráztat, feledteti a legszentebb dolgokat, de Isten nem felejtheti Az egyház hivatása, hogy a lelkek táplálékát megszűrve vigye el a városi emberhez is. Tartozunk mi ennek a bűbájos és sok bünt rejtegető nagyvárosunknak azzal, hogy a kor legnagyobb perében: a • tőke és a munka kérdésében ne várjunk. Ha tőke- és munka harcában nyiltan szint nem vall az eg: y T ház, megrothasztja magatT a keresztyep-s eget. - Nem várhat az egyház a tőke és a munka kiegyenlítésének kérdésében, Kiengesztelő és kibékitő lélekkel éppen az egyháznak kell a kettő közé oda£állania. /-n-i .e /
