Magyar Országos Tudósító, 1934. március/2
1934-03-16 [096]
/Az újságirék szabadságlakomája. Folytatás. 1./ —A sajtószabadságtól szólva az újságíró társadalom érdekképviseleti szervei előtt szeretném előre leszegezni, hogy nem szándékozom azokat az érdekeket érinteni, amelyek az újságírót azzal egybefüzlk. Nem ls állítható, hogy az ujságiró egyéni érdekei mindenkor egybeszövődnek a sajtó szabad s ág-'', val. Akárhányszor a toll és gondolat szabadságról való lemondásra bőséges anyagi ellenértékek, csábítanak. Meg kell azonban állapítani, hogy a fiiagyar újságíró sohasem mérlegelte helyzetét ebből a szempontból, hanem mindenkor védelmére kelt a sajtószabadságnak, még akkor ls, ha anyagilag kárát vallotta. — A nemzet ideális javai mindazok, amelyek erejét fokozni képe- ' sek, stabilitást adnak a káoszban, amely mindenütt uralkodik, a amely körülöttünk gomolyog, s érték-állandóságot biztosítanak történelmi korszakunk hatalmas átértékelődéseiben. A magyar sajtó ezeknek a követelményeknek méltó módon megfelel. 1 adakozik minden tényező ellen, amely a nagy nemzeti eszméket elgáncsolni igyekszik, s elsőrendű hahcosa, alátámasztója és védője a nemzeti öntudatnak. Kérdem, hogy az orszéggyülésnak, a kormánynak, pártok- '" nak és a vezető tényezőknek állásfoglalása nem csökkenneve éttökében, ha azokat a sajtó szárnyára nem kapná. —Mennyivel különb az a törvénytisztelet, amely nem büntető rendelkezésektől! félelmen, hanem kezmegért/een alapul. Ez pedig csak a szabad sajtó utján lehetséges. Aki parancsra beszél, vagy ir, bajosan fog meggyőzni, mert csak a más véleményét közvetíti, A sajtószabadság nemcsak alkotmányunkban foglal törvónyt, de annak integráns része, szerves kelléke. A sajtószabadság alkotmányos küzdőtere a felfogásoknak, —A szabad sajtó föladatai konzervetiv és haladó jelleggel birnak. Konzervatív feladat e közélet tisztasága mellett sikra szállni. A közerkölcsöt nemcsak a megtorló intézkedések biztositj'ák, hanem elsősorban az a tiltakozás, amely megsértése esetén felzug. -A sajtószabadság legnagyobbfontosságu ténykedése az ismeretterjesztés. Régente a kulturális fejlődés fokát azzal mérték, hogy avatatlanok ne kontárkodhassanak bele a kiválasztottak munkájába. Az volt a tudás jelle» ge, Mogy titkos irásba foglalták , vágy csekély számú beavatottak nyelvén Örök* ledött és ha egy hóditó elégette a könyveket: vagy elhurcolta a tudósokat, elpusztult a civilizáció, kitt?rékbe tört a kultúra és maradt a gyorsan halványuló hagyomány* /Taps./ \ ' \ -Ma, - és ezt éppen a mag y> ars ág nap-nap után thpasztalhatja, a hó^itók már nem könyv elégetésével és a kulturhordozó kaszt elhurcolásával iparkodnak győzedelmeskedni, hanem a tények moghamisitárcával, koholt hírekkel, hazugsággal és az igazság agyonhallgatáséval. Ki tudja ezt a szörnyű rombolást megakadályoznia Ki képes a mindennapi közelharcot állani? Ki hoz leggyorsabban , x leghatékonyabban vigaszt a megszállók fojtogató kezei alatt senyvedő testvércinknek és ki hivatott idehaza ü ráról órára a könnyen fásulok saját mostoha sorsa felett kesergő trianoni magyarnak újból és újból visszaadni az igazságában való hitét, és az abban rejlő erő tudatát, s igy legelső vonatkozásban ki képes egységes szellemi egésszé kovácsolni a nemzetet - ha nem az a szabad magyar sajtó, amely magasztos hivatását Íróinak ós'munkatársainak szivéből és agyából fakadó szent meggyőződéssel teljesíti. /Éljenzés ós taps./ —Gyorsütemű korunkban a szellemi szükségletek kielégítésére fokozottan. Igényt tartunk gyorsütemű eszközökre. Itt a sajtószabadság haladó elemélre célzok. A szabadsajtó figyelmeztet a közélet aggasztó, vagy örömteli jelenségeire. A sajté eszméket propagál, gondolatokat önt formába, tervez és megindít,' megnyugtat, elutasítja a kinövéseket, lesimítja az érdességet, helyrebilleni 1 a közvélemény elfordult egyensúlyát. — i. sajtó szabad kritikája időmegtakarítást jelent, amely napjaink kellékének megfelel,
