Magyar Országos Tudósító, 1934. február/3

1934-02-27 [094]

ZU MALCNYAYNÉ A VÁDL C TTAK PA DJAN. /l. fo 1 y ta t ás. / Mindkét vádlottat fogház Őr kisérte a tárgyalóterembe. Malo­nyaynén elegáns perzsabunda van,- Halk hangon, szerényen felelget a kér­dés ckre. - Nem érzem magam bűnösnek - kezdte. - Nem ön birta rá Kollár Margitot, hogy lopja el a takarék­könyvet? - kérdezte az elnök,T - Nem! Kollár Margitot Légrádi Lajos utján ismertem meg, akivel viszont férjem a fogházban ismerkedett meg. A múlt év szeptem­berében történt, hogy a Korona-kávéházban.^ ahol férjem és Légrádi tár­saságában voltam, Légrádi arra kért, hogy menjek el Kollár Margithoz: kapok tőle egy könyvet. Felmentem, Kollár Margit átadta a könyvet és én abban a hiszembon voltam/; hogy az ő könyvéről van szó, mart mondotta többször, hogy van pénze. Arra gondoltam, másnéven helyezte el pénzét takarékba. A könyvet azután' átadtam a kávéházban Légrádi Lajosnak, aki férjemmel együtt eltávozott. Később otthon találkoztunk, átadták nekem a könyvet, amit azután én visszaadtam Kollár Margitnak. Más szerepem nem volt. Nem felel meg a valóságnak, hogy Kollár Margittól pénzt kaptam volna. - Olyan adatok vannfck, hogy Lgrádi Lajos vitette vissza a leánnyal első alkalommal a.könyvet, de maguk forszírozták a dolgot és újból Vopásra biztatták Kollár Margitot. - Nem igaz kérem! Ha valamit is elkövettem volna, nem jelen­tem be magam Bécsben a sajájt hevem alatt. Nem voltam én rászolrulva más pénzére, hiszen kerestem. Gépirónő vagyok s volt dolgom. ; - Mégis csak furcsa dolog, hogy amikor a dolog 1-d.tudódűfeti ma­guk mindjárt eltűntek. ' ' * X' '.. />•''-- •: - Férjemnek van eg7/ örökösödési ügye... - Hagyjuk ezt kérem, nagyon jól ismerem én ezt az ügyet, én tárgyaltam annakidején. Kellett a pénz, hogy Bécsbe utazfcas sanak.., - Férjem legalább azt mondta, hogy Schmidt Miksától kapta a pénzt - válaszolja most már zokogva Malonyayné, aki ezzel be is fejezi vallomás át. Utána Kollár Margit kihallgatása következett. A j ómeg jelenésü leány beismerte, hogy Varga Gyulánétól ellopta nővérének Német Sándorné­nak takarékbetétkönyvét s a pénz legnagy obbrés zét kivette s elköltötte. Azt is elismerte, hogy Mérni?t Sándornénak mondotta magát. - Miért mondta, hogy Malonyaynénak adott a pénzből? - kérdez­te az elnök. Kollár Margit hallgat egy ideig, majd sirásra görbült száj4& jal mondja: - A detektívek. faggattak s féltem, hogy bántalmaznak. Ez az igaz, amit most mondok.Elismerem azt is, hogy elloptam egy bélye.gyüjte m ényt is, amit eladtam, dc ebből a pénzből sem adtam Malonyaynénak* Ezután az olnök a Löwi Vilmoséktől ellopott 3coo pengős ta­karékbetétkönyv ügyére tért'át. Elmondta Kollár Margit, hogy a Ma lonyay házaspár biztatta a lopásra. Malonyayné kérdezte, hogy milyen emberek Löwiék s amikor mondta, hogy szegényemberek, de látott egy betét­könyvet a szekrényben, Malonyayné azt mondta: meg kellene szere zni ^ Lég­rádi, aki vólegény r e vo lt,vis szaküld ette a könyvet, de Malonyayné újból biztatta, hog- hozza el. - Azt Ígérték, a kivett pénzen Bécsbe visznek, jó dolgom lesz /Malonyayné a vallomás ezen részénél hangos zokogásba kezd./ Malonyayné jött fel végül is a könyvért, nővéremként mutatkozott be.Löwiéknek, Más­félóra múlva visszahozta a könyvet s mondta, hogy 26oo pengőt már kivet- „ tek, de ennek nincs nyoma a könyvben. így is volt&3ooo pengő betét látszólag érintetlen volt. A továbbiak során elmondta még Kollár Margit, hogy később el­lopott 38o pengőt is Löwiéktől s egyéb holmikat, de ezeket később Vissza adta a gazdájának. Százhatvan pengőt adott Malonyaynénak a lopott pénz­ből. - Nem igaz! Hazudik! Nekem nem adott pénzt! - kiáltja csukló­hangon Malonyayné a szembesítéskor. - Igaz! - mondja szemébe Kollár Margit. - Verje meg az Isten, ha ilyent hazudik! - Ez nem igaz! - ZO-T­kogja Malonyayné és leroskadt a vádlottak padjára. /Folyt. köv./SY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom