Magyar Országos Tudósító, 1934. február/2

1934-02-12 [093]

De ha csak az emberi lelket vizsgálja is, fejtegette Voinovich uéza, auegmagasabb feladatot teljesiti. Az életet,-még önmagunkat is—a betűn át ismerjük meg. A magyar irodalomnak van ezenfelül még egy nagy hivatás sa, hogy mint eddig, ezentúl is nemzetébresztő, nemzetfenntartó erő legyen, a kor szószólója, útkereső és útmutató. A nagy hatást kelt3 előadás után K á k y Lajos titkár a gyengélkedő S i k Sándor költeményeit: "Imádság a Bálvány előtt'', ''Sóhajtás a hegyen" és "Szénaillat" olvasta fel, mély hatással. Befejezésül C s a t h ó Kálmán "Ifjusr.g" elmü humoros növeli-'.'át olvasta fel, a közönség lelkes ünneplése között. _ .. ... , , , r Ravasz puspok beszéde Madáchról. Az ünnepi közülés után a Kisfaludy-Társaság tagjai közös lakomán vettek részt, a Dunapalota különtermében. Elsőnek B e r z o v i c z y Albert A Kormányzót köszöntötte, majd Ra" v a s z László református püspök mondott serlegbe széödt, amelyben az Hmber tragédiájának leölt ői igazságáról szólott. Vannak művészi alkotások - úgymond- , amelyek tárgyuknál vagy méretüknél fogva túlnőnek az őket szülő életdarabon, s magukba szívják szorzójuk egész életét és egész világét, A szerző minden gondolata azt a müvet készitl elő, vaA erre vlsszazongő emlékezés ugy, hogy a művön kívül elvész minden alkotás, mint a műremek mellett a forgács, a vázlat, az állvány és a hordalék. Ilyen nü^Az ember tragédiaja^is, mely egészen fölszlvta a szerzőt. Minden próbálkozása csak olőgyakorlat és tanulmány ehhez ez egyetlen egyhez, s minden gondolata akkor kezd világítani, élni, mikor ebben a műben helyezkedik cl, a drágakő fényesíti a koronát, de a korona kiemeli és felmagasztalja az ékkővet. - Az ember tragédiáját már alapgondolata is ogyedüliségre és páratlanságra rendelte) aki ilyet épít, elfelejti, hogy falvakat és városokat kezdetty-egyetlen székesegyházra összpontosítja erejét... Az ember tragédiája katedrális költemény: világnézeti költemény. Ez nem azt Jelenti, hogy egységes világképből fakadt, vagy belőle egységes világkép olvasható ki, mert ez a bonyolultabb költeményeknek már velejárója, hfinem azt, hogy minden korszak és minden gondolkodó ember világnézetét a magű egészében érdekli, megmozdítja, magával szembeállítja és leszámolásra készteti. Mindenki megtalálja benne önmagát, az embert, mint örök kérdést és örök feleletet. A legújabb filozófia nyelvén exlsztenciális költeménynek nevezhetnők, mert minden kérdések gyökérkérdését állítja elénk: ml a lét értelme, értéke, célja? Az által, hogy magunkról véleményt mondunk, ebben a költeménybon érdekelve vagyunk. - Ebből következett a költeménynek az a sorsa, hogy az olvasók és kritikusok vagy a költő egyéni életéből próbálták megérteni és ugy fogták fel, mint elpalástolt Urát, álarcos önéletrajzot; vagy pedig önmagukból magyarázták és mindenki saját világnézetét kereste és találta meg benne. Aokat nem is említem, akik egy költeményt mindig csak egy másik költcmén:/bol tudnak megérteni és megmagyarázni és Az ember tragédiájából csak azt látják, ami a vele egyfaju alkotásokkal testvér. Furcsa könyvvezetők ezek, azt hiszi hogy költeni, annyi, mint kölcsönkérni. - Azért kell mindig visszatérni dmühöz. Mind a három szemléleti mód nyújt adalékot,kétes esetekben gyújt világosságot, de csak akkor vagyunk Igazságoksak, ha egy műalkotást önmagában értünk meg. - Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az első három szín és : az utolsó szín nemcsak keret és külső építmény. A tragédiának gyökere itt van elásva, a koncepdló acélváza Ide vezeti le az egész alkotmány sulyrendszerét. Arról van szó, hogy niért élünk, mi az emberi élet célja, értelme és értéke? Olyan-e ez az élet, hogy érdemes-e elvállalni? Méltó dolog-e elvállalni? Kell-e élni? Lehet-e élni? Szabad-e élni? Ez az embersors legnagy kérdése, de a költő azt ls érezteti, hogy ez a kérdés nem közömbös a teremt mlndenségre, sőt annak alkotójára sem. Az ember a mindenség csúcsa, az istenség szemefénye, az a csattanó, ami'irt a világ megszületett. Az ember-^ kórdós igv losz a lét kérdésévé. /Folyt.köv./