Magyar Országos Tudósító, 1933. december/3
1933-12-21 [089]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Tizenegyedik kiadás. Budapest, 1953 • december 21. J XV. évfolyam 289. szám. MOLNÁR GÉZA Dr. TEMETÉSE. Bensőséges részvét mellett, előkelő ésjn agy számú gyászoló közönség részvételével temették el csütörtökön délután a rákosi izraelita temetőben: dr.Molnár Géza zeneművészeti főiskolai tanárt,az ismert nevű,kiváló zenekritikust. A gyászszertartáson a hatvanhárom éves korában elhunyt zeneakadémiai professzor legközelebbi hozzátartozóin: unokafivérein éss UnokanővéreIn kivül résztvettek -többek között - Hubay Jenő d r.,a Zeneművészeti Főiskola igazgatója, Petrovlcs Elek a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Vészi József felsőházi tag, a Fester Lloyd főszerkesztöje,Kratoch_ wlll Károly ny.altábornagy, Halász Aladár dr.vallás- és közoktatásügyi miniszteri helyettes államtltkár,Sarbó Artúr dr.egyetemi orvosprofesszor, 31um Cdön miniszteri tanácsos, Meszlényi Róbert, Radnal Miklós dr. a m.kir. Operaház Igazgatója, Ybl Ervin miniszteri tanácsos, Zsolt Nándor,Péterffy ^stvánm Felek;/ Géza dr,főszerkesztő, Nagy Géza, Sebestyén Károly,.Eppler Sándor, Csergő Hugó dr., Zsámboky János, Meller Simon mütörténész,Adám Jenő, Unger Ernő, Kósa György, Molnár Antal, Molnár Imre dr.,Béla Henrik dr.v.orszgy,képviselő és számosan mások. Az Izraelita hitközség énekkarának gyászéneke után,amelyet Lineczky Bernát főkántor vezényelt, Hevesi Ferenc főrabbi lépett a koszorúkkal ékesített egyszerű katafalk mellé,s lélekbemarkoló beszédben búcsúztatta el a magyar zsidóság és a magyar zeneművészeti kultúra neves halottját: . - Molnár Géza - úgymond - csodálatos ingénium,szárnyaló tehetség volt, akinek jelleme tiszta és fenkölt maradt kezdettől mindvégig, - büszkesége volt a magyar társadalomnak és a magyar kultúrának.Alkotómunkásságával nagy szolgálatokat tett a zeneművészet fejlesztésének,dicsőséget szerzett a magyar nemzetnek. Generációkat nevelt a zene szeret étére,a magyar nemzeti zene történetét ő foglalta össze először szerves egésszé.Alázatos, szerény, kedves ember volt, csupa báj, szellem és bölcseség,lehetetlen volt őt nem szeretni. Magam is tanítványa voltam,emlékszem gyönyörű Ízes magyar beszédére, amiben évezredek melódiája zúgott,zengett.A magyar z&időságnak is egyik disze volt,Tanítása minden bizonnyal nemzedékeken át tovább fog élni' a zene hivatott művelőinek lelkébenlj Hubay Jenő dr. a Zeneművészeti Főiskola igazgatója könnyes szemekkel mondott búcsúbeszédet : - A magyar zenekultúra - mondotta többek között - egyik legkiválóbb bajnokát veszítette el Molnár jGézában. Európai gondolkozású, nagyműveltségű férfiú volt, aki mindvégig, megmaradt a haz af ias, nemzet i magyar alapon^C'rök szerelme*, a zene volt, s zenebirálati cikkeivel már kora ifjúságában magáravonta a közfigyelmet. 1900-ban zeneakadémiai tanárrá nevezték ki, s itt egyetemes zenét őrt éneimet, s zenepedagógiát tanított. 1918-ban a Tudományegyetem rendkívüli tanára lett,majd két év múlva az 'egyik legelőkelőbb magyar napilap, a Pester Lloyd zeneművészeti rovatának szerkesztését vette át. Nagyszerű szakismerete, Ízes,magyaros előadásmódja rendkívül vonzotta tanítványait. A magyar kultúra szinte korszakot alkotó munkákat köszönhet Molnár Gézának, igy 6 irta meg: "A magyar zene elmélete" -t.Krltlkaiban sohasem lépte át az esztétika megkövetelte határokat, de szavaiért mindenkor bátran helyt állott.Szeretetreméltó egyénisége szinte pótolhatatlan ürt hagyott hátra, de Írásai,gondolatai,emléke,tanításának szelleme mindörökké élni fogl Vészi József felsőházi tag, a Fester Lloyd főszerkesztője zokogásba fult gyászbeszéddel vett bucsut "kedves munkatársától": - Molnár Géza szépen élt, úgymond, s szépen ls halt meg.Gsaládtalan magányában szinte hiánytalanul adhatta át magát az örökszép kultu* szánok. Az örökszépet sacerdotális áhítattal szolgálta, a zenetörténetet teológlkus elmélyedéssel burárlotta, s egyaránt nagy volt mint tanár, s mint kritikus.Mindvégig csakis hivatásának élt,csaladjának tagjai a^zene legnagyobb fejedelmei voltak. Élete' javarészét a Pester Lloyd kötelékében töltötte el.A'nagy karmester most letette a pálcát, harmonikus életének, r, a nagy "orcheszcor műnek" immár vége, s Molnár Géza elment közülünk oda, v I ahol már csak a szférák zenéjét fog/ja hallani! Ám elmondhatja magáréi: ( '"Non omnls moria r" -mert valóban nem halt meg egészen,tanitásai mindörök, \ ké élni fognak! /folyt, kö v./
