Magyar Országos Tudósító, 1933. december/1

1933-12-04 [088]

Közirat. E 1 s 6 kiadás. Budapest, 1935. december 4. XV. évfolyam, 275. szárn.-MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK EGYESÜLETÉNEK MIKLÓS AIIDOR-GYÁSZÜLÉSE . A Magyar Újságírók Egyesületének elnöki tanácsa vasárnap délután az Otthon Körben ülést tartott* amelyet kizárólag M 1 ki 6 e Andor emlékének szentelt. Az elnöki tanácstagjai kivétel nélkül megjelentek a gyászülésen és amikor M á r k u s Miksa elnök bevezetőjében kijelentet'. hogy az elnöki tanács mai ülése az elhunyt nagy újságíró emlékének kíván áldozni, az újságírás vezetői nemcsak felállva, lehajtott fővel adóztak Miklós Andor emlékének, de nem egy vezető ujságiró szemében megcsillant a könny. Rövid megnyitó után felkérte az elnök Lázár Miklóst, hogy adjon az ujságirók érzelmének kifejezést Miklós Andor elhunyta alkalmából. Lázár Miklós a következő beszédet mondotta: - líincs az a világnézleti ellentét, politikai szenvedély, életfelfogási különbség, személyi gyűlölet, amely e ravatal előtt tagadná,hogy Miklós Andor, a magyar közélet elmúlt három évtizedének vezéregyénisége volt, Miklós Andort nem a" rzárrazás, nem a rang, nem- a vagyon előnyei vitték előre pályáján. Amit elért, amivé lett, egyedül ésjklzáróan tehetségének, energiájának', önbizalmának, szárnyaló képzeletének,olthatatlan munkaszeretetének köszönhotte. , * Az Istenben boldogult lapvezér érckoporsója előtt minden polgár bizvást kalapot emelhet, mert a'nevezetes férfiú, akinek élete utjának fc • lén meghasadt a szive, alkotott, épitett, teremtett. Nem ólom éo aranybetük, nem gyászbeszédek páthosza, nem a hatalom, parancsa, testet lelket ör" munkásságának elvitathatatlan eredményei őrzik meg emlékezetét. E csügged: és törpe korszakban, amikor a pénz megbújik, mint a hegyi patak a sziklák között, a vállalkozási kedv nem a termelésben, de a prédán való kockázatban 411 ki magát és a cselekvést frázisokkal, a haladást trotfoár rulánna pótolják, ez a törfckenytestü, a halál gondolatával barátkozó lapvezór^mi den nap készen állott anyagi sikereit, pozícióelőnyét, egyéni biztonság' és nyugalmát a mérlegbe vetni, hogy a mi hivatásunk területén ujafc, megi példa nélkül valót alkosson. Felbecsülhetetlen oz az érték, amit a magy kultúrán;:!: jelentett az a szenvedélyes agilitás, az újságírói természet" az az örökös- nyugtalansága, amely egyesült benne a legnagyobbstilü'ipari kapitánynak gyakorlatiasságával és céltudatosságával. Ez a csendes, halk.' vu, elvonult életű lapvezér, aki a közélet fórumain soha nem szerepelt, kék plajbásszalja lapvezér marsaibotjával-nagyobb, szugesztivebb és maradandóbb hatást tudott gyakran gyakorolni a közvéleményre, mint sokan ázol közül, akik tettekkel tényezők, akik a tömeg válláról a politika színházának, kulisszái mögül, vagy éppen a súgólyukból jutottak hatalomra. Miklós Andornál:, a magyar ujságirás koncertjében nem az elragadó és lebilincselő szólóhogedüsök szerepe jutott osztályrészül, a magyar újságírásnak nem Paganinije, de Toscaninijc volt, Ö a ml korunk legzseniálisabb karmestertehetsége, aki az igazi ujságiró babonás ösztönével válogatta ki a maga zenekarának tagjait, a toll mestereit, akiket vezénylő pálcájával mesterien dirigált. Nagyszerű'szerkesstő volt, ezt csak mi tudjuk igazán, akiknek megadatott rövidebb, hosszabb ideig, hogy az ő irányítása mellett dolgozzék. A tehet3égeájijságiró lelkéből, cselekvőképességéből, szenvedélyéből, minden 'rtókot ki tudott csiholni, ki tudott bányászni. Bőkezűsége, szivélyessége, baráti hűsége, együttérzése példaadó marad mindenkor. Három évtized előtét kávéházi bohémélet szintjére került éo veszedelmesen elproletárizálódott ujságiroffiársadalmat az a verseny .állította meg a sülyedés lejtőjén, amelye "Az Est"-tel ő diktált Festen. /Folyt.kör./ t . j - f • ' ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Uf) K.szekció .