Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1

1933-11-02 [087]

MAGYAR 0R3Z;.G0a TUDÓSÍTÓ K é z i r i t _ • Négy o d 1 k kiadna, Budapest, 1933* november 2, XV. óvfolyanig 248. szán, /A Hősi Tenetö cnlólonüvónok fölavatása* Folytatás. 1, / katona pihen* - Mi láttuk ennek a temetőnek most halott katonáit virágosán, nótaszóval az ajkukon, amikor elmentek ós láttuk okét némán, szenvedő ajakkal ós a halál fehór rózsáival a homlokukon, amikor visszatartok. A súlyos harci fáradalmakat a halál csondös nyugalmában tizenkilenc nemzet fiai pihenik itt ki, most - mind őröltre. - A halottaknak oz a gigászi légiója szomorú ós fényes bizonysága annak, hogy a magyar nemzet fia 1 a megpróbáltatások nehéz óráiban h ven és becsülettel teljesítették kötelességüket mindhalálig. - Ez az omlókmü. amelyet állítottunk^ nem a gyász megszemélyesítője, hanem az áldozatos, hósi magyar lélek dicsőséges apótheozisa. Nem azért jöttünk ma ide, hogy hőseinket sirassuk, hanem azért, hogy szent . mléküket glóriába fonjuk. 3Íratásra :gyászra csak akkor volna okunk,- ha el volna temetve a régi, líagyr.iagyaroí-szág boldog álma és el volna temetve a régi magyar erény, a régi dicsőség. - De nem Így van.'Az bsi magyar erények élnek ós él a hit, n boldogabb, szebb magyar' jövőben. A Hös 1 Temető borús hangulatába, a lomb-hullató eszi fák alatt, mint biztató Ígéret felcsillan a magyar reménység kiolthatatlan csillagsora, A polgármester nagyhatású szavai után vitéz II á n á s * yM e g a y Ernő altábornagy lépett rohamsisakosan az emelvényre és a magyar királyi honvédség nevében beszélt, - Egy olyan nemzet hös fiainak emlékét örökíti ez az emlékmű, amely nemzet Inkább meghal a szabadságért, semhogy rabságban éljen* 0lyan oz az cnlé&ntt. mint egy esküre omolt kéz, amely felmutat'az ég felé, Q hősök megszentelt porából, mintha arra intene mlndnyájunkát, minden ma gyárt, honvédő hazaflakat,hogyha bennünk él a hit és akarat, akkor egy o~ lyan kömény fegyver van a kezünkben, amely előtt ledőlnek a falak. i Az emlék áll"és'az ég felé mutat: nézzétek emberek, magyarok. Azt mutatja, hogy feltámadnak, azt mutatja, hogy a hősök nem balnak meg,'hanem csak negd\biőülnek , nem ' esnek el, csak felmagasztosulnak. - E szent rögök felett, amely annyi ezer hős 'Laton;.', csontjait" takar ja, a magyar honvédség nevében fogadalmat teszek, hogy az ő dicső példájukhoz méltón fogunk mi is cselekedni, fogadalmat teszünk, hogy legfőbb Hadurunkat követjük, a hazáért élünk, tűrünk és halunk! Isten minket ugv sogélyjenl A felavatott emlékműre elsőnek Magyarország Kormányzója t •> IÍO le hatalmas babérkoszorúját, amelyet két atillás, diszbeöltözött lovastól tőr hozott. A felsőház koszorúját R a k o v s z k y Endre, a képviselőházét A 1 m á s y László helyezték el, majd József királyi hercc; és A ug ü s z t a királyi hercegass zony léptek az cmlélxm elé és tetté,, lc óriási, rózsából és pálmából font koszorújukat, A kormány koszorúját vitéz K o r a s z t o s P i s c h c r Ferenc belügyminiszter, a honvédségét V o i g t Waldcmór gyalogsági tábornok, föparancsnokhelyettes, a fővárosét H u s z á r Aladár és 3 i p ő e z Jenő polgármester, a Vitézi Rendét vitéz Hollcbrondt Által tábornok tették le. HcllcbBDndt tábornok a vitézek koszorúját ezekkel a szavakkal helyezte az omlólanürc: "A Vitézi Rend a legvitézebb vitézeknek" • A hadirokkantak, özvegyek és árvák kos zoruj át/A rvátfalvy II a g y István országos elnök helyezte el az emlékmű'talapzatán, majd a különböző társadalmi egyes ületk kos z or ui köv o t ke z tok. A koszorúzás után felhangzott az emlékmű mögött'elrejtett zcI ne kar kürtjein a Szózat és a Kormányzó kíséretével eltávozott. Az államfő ™ és kicérete végigjárták a Hosl Temető parcelláit, s a Koraányzó clismeréL sét fejezte ki a Hősi Ter?otő gondozott, ápolt parcellát folott. A _ /Folytatása következik/ / lé , -r te T