Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1

1933-11-02 [087]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ K Ü z 1 r a f . Tizenhatodik kiadás. Budapest, 1933. noveribor 2. XV. évfolyam, 2 48. szán. EGYHÁZI HÍREK /Reformációi cnlékünnepségok. Folytatás. 3./ Kat

holiciznus ós protestantizmus eg

y

1

ás__ orífe ltéséro vannak hivatva. " " ' - Sokan beszélnek arról, nilyen kár, hogy a nagyars ág a XVI. században "kott,.-szakadt" - így folytatja szenzációsan érdokos szavait Ravasz püspök. Ilon felelek erro azzal a nagyon is kézenfekvő os nagyon is olcsó felolcttoi, hogy hiszen a XVI. század végen az egész nagyarság szinte 1:1lenovcn ssdaalókig protestáns volt, niért kellett tehát megbontani az ellenreformációval, - a kórdóst igy szembeállítani helytelen* Aki a törtónolon törvényeit isneri, az tudja, hogy a reformáció korában a szakadás megakadályozása nemcsak azokon múlt, akik el akartak szakadni, hanen azokon is, akik non akarták naguk között megtűrni a szakadárokati A történelemben cáo toágok JS téftyok vannak, hiu dolog efelett vitatkozni, ezen nl nem tudunk változtatni* üli ide is, hogy "Az én gondolatain nori a ti gondolataitok" és ezt fölehaitva, alázatosan tudor, '.sul k.cll venni. Mit tudjuk ni, miért tette ezt a "szakadást" Isten?t - Sók baj, vér származott ebből, de egyben olyan szépségek, igazságok ás erők, a magyar géniusznak olyar elvirágzása ., győzelme és orojo támadt, anlt a roformáóió nclfcül Ol oon tudnánk képzelni. Istennek egy nagy nevelőnunkája folyik ebben a világban, o ni már látjuk, hogy a protestantizmust a katholiclsnussal is neveli és a katholicizmust'a protostan.izmussel neveli. Eljön az az Idő, anikor mogirnak egy könyvet,'amelyet mind a kőt fél az igazságos szót megillető alázattal fogad majd,'s amelyben megirják: mit köszön a protestantizmus A katholicizmusnak és hogy mit köszön a katholicIzmus a protestantizmusnak... "Ar.

il a szegénység fekete kenyere mell

e11_ Ta mámorossá' és megelégedetté' tesz . .

«"~ - A mindennél kívánatosabb felekezeti béko előmozdítása sem ugy történik, hu minél közömbösebbekké válunk saját egyházunk tanításaival szombön. Mert, ha eresen állok ncg a hitben, akkor tudok igazán szeretni, tűrni, mögbocsátani, várni, meghalni és akkor tudok igazán győzni. Minél hívebben, minél tel joaóbbon korosztyónné válik a protostant izmus, annál rííscbb, annál győzelmesebb lesz. Mert a protos tant izmusnak Krisztusban van a jeeime és önigazolása, minden attól függ: mennyit vesz át ferisstusból. Nagy dolog a politika, a hagyomány, de a legnagyobb a lélek. Legnagyobb a lélek, amely teremti a világot is, amely egyedül tud átsegíteni minket hagy válságokon és nagy próbákon, amely világossággal tölti meg idkoláinkat, á.thcviti az öregoknok és gyermekeknek a szivét, a szeretet ezer csodájával rakja körül a nélkülözőket JS a szenvedőket. - Az a Lélek, amely a szegénység fekete kenyere mellett is mámorossá és megelégedetté tesz, amely egyedül gyógyít egykét és rovorzális-statis ztikát, az a Lélek, amelynek mezőin, atmoszf érájáiban cgyodül kapósok találkozni szomorú, bujdosó magyar lelkek... A'protosbantizmus Lóloljnogjolönóso volt, csal; ezzel élhet tovább ma ls. Erezzük mög, hogy mi, evangéliumi, protestáns keresztyénéi: azórt vagyunk protestánsok, mert fényre vagyunk szomjasak és a vilégosság szerelmesei vagyunk, ez a világosság álltét és omol. Erezzük át, amit a szabadé ágban bírunk: hogy Istenen kivül senkitől sem függünk és egy gazdánk van: Jézus, érezzük a nagykoruság méltóságát, férfias bciisét, érezzük, hogy bennünk az Isten-kép j .ós s zabodI ságbáá Ól Ilon félünk öttől a szabadságtól, mert ezt egy nagy szol/ gálatra'szánjuk és ajánljuk: magunkat mindenestől fogva a Krisztus igájába hajtjuk. A'viharból is kihalljuk az atyai hang biztatását és bátran megyünk a rév felé, az igazság modern vikingjel...Jhosolyo*abadságától fürdik t'zenét a latoinornok, arisztokratának, i'öldml vésnek. - Ls ebben az ünnepélye© pillanatban mi, magyar protestánsok gondoljunk meghatottan és hálával elődeinkre, a magyar'protestantizmus nemzeti hivatásaira, "ilyen bátor volt, mennyit szenvedett, hogy élt-halt ezen a földön! \ Himnusz költője nem gondolt r o-.nk, • de a magyar protestantizmus sorsa van megírva ebben a két sorban: /Folyt...tá.sa következik/