Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1
1933-11-08 [087]
ZU ZAVAROS UGY. / 3. folytatás./ - Taná skoztunk a közzététel módjáról, de Zavaros azt mond 1 ' , hogy nem szükséges közzétenni, mert a belügyminiszter a közzétételt expresis verbis nem kívánta. L'n hajlottam a felfogása felé, mert a vie gálát anyagi természetű szabálytalanságot nem állapított meg és nem tartottam célszerűnek, hogy a város vezetőinek tekintélyét csorbitó leirat nyilvánosságra terüljön. Ebben az időben még nem tudhattam azt, hogy mijfog később kiderülni. Különben is Zavaros állandóan azt hangoztatta, hogy a vizsgálat, illetve a leirat téves megállapításokon alapszik és igazoló jelentést is küldött a belügyminiszternek. Ezt az iratot állítólag küldönc vitte a belügyminiszter umba, ahol az igazoló jelentés elkallódott... A küldönc különben meghalt... A kir. ügyész ezután a következő kérdéssel fordult a tanúhoz: - 1928 februárjában Zavaros Aladár ellen fegyelmit megeJőző vizsgálatot rendeltek el és ezt a vizsgálatot egy nap alatt lefolytatták és még ezen a napon meg is szüntették vele szemben az eljárást. Ki szorgalmazta, hogy ilyen feltűnően gyorsan Intéződött el ez az ügy? - Én szorgalmaztam, mert nemkívánatos, hogy egy város vezetője hosszú ideig gyanú alatt álljon. Pontos, hogy a 1 tir övidebb idő alatt ki-vizsgáljék az ügyet s vagy megbüntessék az illetőt, vagy pedig meghagyják állásában, hogy nyugodtan végezhesse dolgát. - Az 82TC szanálásába befolyt a főispán ur? - Nem, - hangzott a válasz. Az egy sz erre megjegyezte, hogy Zavaros a Kereskedelmi Bank hoz irt levelében annakidején a főispánt is megemlítette, mint aki szivén viseli az ügyet. Ezután az elnök szembesítette Széchenyi Viktor grófot Zavaros Aladárral, a vallomásukban _évő eltérésre vonatkozóan. Zavaros ugyanis azt vallotta, hogy ö nem azért könyörgött a főispán előtt, hogy a fegyelmit n^freddelje el, hanem tekintsen el a felfüggesztéstől. A főispán fenntartotta vallomását, mely szerint Zavaros azt kérte, hogy simitsa el az ügyet. Eltérés mutatkozott a 29ho pengő felhasználása körül tett vallomásokban is. A főispán ismételten ki jelentette: - Én azért siettem a városházára a pénzt átadni, hogy ez az összeg sürgősen eljusson a város szegényeihez. A védő tett fel ezután kérdéseket s az egyik kérdésre a főispán a következőket mondotta: - Mikor a kétezer pengőt és a 9oo pengőt átadtam Zavarosnakj arra gondoltam, hogy, mint a város első tisztviselője, ezt az öszszeget rögtön befizeti a város pénztárába. Az igaz, hogy mondtam: leg_ jobb belátása szerint használhatja fel az ínségesek támogatására. Zavaros Aladár a főispán kijelentésére megjegyezte: - A városi szabályrendelet szerint kjslrőirat nélkül a pénztárba nem lehet befizetést eszközölni, márpedig a főispán ur kisérő iratot nem adott. - Hogy mondhat ilyent - szólt közbe Horváth tanácselnök.- Önnek, mint egy város polgármesterének legalább annyit tudnia kellett, mint egy kezelőtisztnek, hogy ha nincsen kiséroirat, akkor önnek kell szerkeszteni. Ón felvett volna egy jegyzőkönyvet, amelyben megírja, begy honnan kapta a pénzt és ezzel az iraktal küldte volna a pénztárba a 29uo pengőt. - Emlékszik-e főispán ur - fordult Zavaros Aladár Széchenyi Viktor grófhoz - hogy a földművelésügyi minisztérium gazdák megjutalmazására küldött loo és 2oo gengőket kiosztás céljából. Ezeket az öszszegeket sem fizettük be a pénztárbaj hanem, hogy elkerüljük a sok könyvelést, kiadtuk azoknak, akiket megjutalmaztak. - Ez átmeneti pénz, - mondta a főispán.. - Ilyen esetekben csak arról volt szó, hogy .gy félórám ulva át kell adni az illetőknek. Felesleges lett volna a ki és bekönyvelés. - Én átmeneti pénznek tekintettem ezt a 29öo pengőt is, mondotta Zavaros Aladár. Az elnök ezután szünetet rendelt el, /Folyt. köv./P.
