Magyar Országos Tudósító, 1933. szeptember/3
1933-09-28 [085]
--- MA3FÉLÉVI BÖRTÖNRE ÍTÉLTÉK A SZÖKEVÉNY FOLYAMŐRT. Török József huszonnégyéves folyamőr ellen a m.kir. folyamőrségi szemlélő ügyésze vádat emelt többrendbeli bűncselekmény cimén. A vádirat éreelm ében ugyanis Török József ez évi június hó 13-án megszökött csaj* pattestétöl a Horthy Miklós laktanyából; szökése alatt ellopta Goldstein József kovácsmester hetven fillér értékű dohányszelencéjét s s veszni hagyta kincstári ruházati fölszerelésének egyes darabjait. Ezenkívül,amikor július 6-án a Lehel-téren a rendőrök felismerték és mint szökevényt el akarták fogni, Török fizikai ellenállást fejtett ki, ellenszegült a rendöröknek, az őt üldöző Torhosi István telefongyári munkást orrba vágta, majd: "Csavargok, ne hagyjatok, segitsetek!" kiált ás sal arra buzdi totta az összeverődött tömeget, hogy elfogatását megakadályózzák. A felszólítás nyomán a kétszázötven főnyi tömeg annyira agresszíven lépett föl a rendőrö kkel szemben, hogy ezek kénytelenek voltak fegyvert használni és az izgatott csőcseléket ily módon szétoszlatni. Mindezek miatt szökés büntette, lopás büntette, hatósági közeg elleni erőszak vétsége, könnyű testi sértés vétsége és szolgálati vétség cimén emelt vádat Török József ellen az ügyészség. Az ügyet ma tárgyalta a budapesti honvédtörvényszék, Hardy ^álmán folyamőrségi törzskapitány elnöklésével. A főtárgyalást vitéz Perreghy János százados hadbiró vezette, a közvádat dr. Nóvák Sándor százados hadbiro, ügyész látta el, a vádlottat pedig dr. Rónay Jenő ügy véd védte. A vádirat ismertetése után megállapították, hogy Török lopásér és sikkasztásért már három izben volt jogerősen megbüntetve; minositési táblázata szerint fegyelmezetlen, meggondolatlan, gyerekes viseletű egyén, áld feltétlen ellenőrzésre szorul. Török József tette meg ezután vallomását. Előadta, hogy egy leánnyal jegyben járt, sőt Ő néhány hónapon keresztül közös háztartásban is élt vele, amikor - ez év tavaszán - olyan hirek jutottak a fülébe, hogy menyasszonya hűtlenné vált hozzá."Hosszas töpengés után - hangoztatta a vádlott a arra az elhatározásra jutottam, hogy ideiglenesen otthagyom katonai szolgálatomat, titkon menyasszonyom közelében fogok tartózkodni és megfigyelem életét, hogy meggyőződjek arról, mennyiben fedik a valót ezek a híresztelések. Időközben azonbah megismerkedtem Molnár Anna háztartási alkalmazottal, szerelmi viszony támadt közöttünk s ekkor már részben ez a körülmény tartott vissza attól, hogy katonai szolgálatom folytatására jelentkezzem. Mindamellett július 6-án elhatá roztam magamat, hogy bevonulok a c sape.ttesDemhez s éppen a Horthy Miklós laktanya felé tartottam, amikor egy polgári öltözetű egyén, aki ugy lát* szik ismert engem, szememláttára figyelmeztette a Lehel-téren posztoló rendőrt reám. A rendőr elfogott, karomnál fogva be akart kis érni az Őrszobára. Ez ellen tiltakoztam, majd - magam sem tudom, miért - elfutottam mellöle. Csak arra tudok még visszaemlékezni, Hogy nagy tumultus támadt, egy biciklista elfogott, mire én orrba vágtam. Ekkor már a rendörök is odaérkeztek, megvertek. Arra nem tudok visszaemlékezni, hogy felszólítást intéztem volna a közönséghez, hogy ne hagyjanak, segítsenek, annyi tény, hogy valóban kiáltoztam, de hogy mit, azt nem tudom. Homályosan emlékszem még annyira, hogy a rendőrök karddal szétoszlattak a tömeget s engem bevittek. Vitéz Perreghy János dr. intéz ezután kérdéseket a vallott h oz s többek közt megkérdezi Töröktől: - Mi ér elme volt annak, hogy maga továbbra is figyelte állítólagos menyasszonyát, amikor már egy másik leánnyal lépett szoros barátságba? Török a kérdésre nem tud egyenesen felelni, vállsrtavonva jegy zi meg: "Molnár Anna mondott rosszakat a menyasszonyomra s ö kívánta, hogy győződjem meg állítása igazáról." A tárgyalásvezető több kérdés után megállapítja, hogy a vádlott elfogatása alkalmával egyáltalán nem ugy viselkedett, mint aki éppen akkor indult el a kaszárnya felé, hogy ott jelentkezzék. Amikor a rendőr mellől megfutamodott, akkor is ellentétes irányba menekült. Török egyébként a cigarettatárea ellopását a leghatározottabban tagadja s éppen igy nem akar tudni arról, mintha szolgálati öltönyének egyes darabjait veszni hagyta volna. /Folyt.köv./ Ky .