Magyar Országos Tudósító, 1933. szeptember/2

1933-09-11 [048]

ZU VÁD HAJSZA. LGY SZÖKÖTT PC&rLT UTÁN. /Folytatás a 2-ik kiadás DZ Az Ítélet kihirdetés után Szabolcska biro utasítására a fo

tház őrök visszakísértek Gábrist c Hájéba. Alig értek azonban ki a Ko-" háry utcába, Gábris gy őrizetlen pillanatban hatalmas ugrással elrohant örei közül és a Lipót körút felé tartott. A Koháry utaában nagy építkezés folyik, elette halonszánra h-ver a sok épitoan-ag, szállító kocsik autók, autóbuszok közi,:;: dtek és igy aránylag gyorsán sikerült egérutat nyernie a vadul rohanó GábrÍ3nak. A fogház örök torkuk szakadtából kiabálva rohantak utána, az utca közöns g. csakhamar csatkakozott hozzájuk és rövidesen visszhangzott az egész utca a kiabálástól: "fogják nogl Fogják raegl" Az o±lási kiabálásra nár felfigyeltek a Lipót körút járókelői is, é.s anikor Gábris odaért, egy-két onber elébe szaladt hogy útját állja. Gáteris azonban vérbenforgo szenekkel, ökleit magasra emelve, arf Ikulálatlan hangokat hallatva rohant előre, anélkül, hogy bárki is negnertc volna fogni. Már a Viyszinház környékén járt, amikor egy rendőr olébeugrott,$ elgáncsolta őt. Az üldozo temeg csakham r utolérte, a fogházőrók keményen átkarolták és a sorfalat álló közönség nap;: gaudiuma között kisérték vissza cellájába. A szökésről azonnal jelentést tottók a fogházörök Gersy fogházgondnoknak és vitéz Boronkay István dr, ügyészségi alelnöknek, a fogház ügyézsének és igy a szökésnek minden valószínűség s zeriárt fegyelmi folytatása is lesz. /MOT/iíA. FELMENTETTEK EGY KIRL-.FLF.OT, AKT CIKKET IRT A " DOBUTC^I UBRIK BORBÁL AR ÓL" A Társadalmunk eimti h tilap mult év Szilveszteri szamában György László cikket irt, "Állati/sorban tartja édesanyját, egy Dob utcai borbély* cinen. A cikkben arrel számolt be, hogy Holzschlag Sámuel borbély, f\utca 21 szám alatti lai-m.sán,pár piszkos Iád- között,elkéri tett sarokh i tartja beteg, béna, öreg édesanyját, aki sokszor derm.szto hidegben, félmeztelenül fekszik ott férgek között fetrengve és állandóan el-le: <~ rt esdekelve. A cikkben foglaltak miatt a borbély .sajtó utján elkövetett rágalmazás cinen t./:t fel jelentest és igy került a cikkíró a Schadl tanács elé. . - Hát bizony maga alaposan megnyomta a tollat, - állapit ja ncg Schadl elnök az inkriminált cikk _f elolvasása után, a'vádlott felé fordulva. - Bűnösnek érzi-c magát? - Nem, - válaszolja a vádlott, mert még túlontúl k_ veSet Írtam, sokat enyhítettem a borzalmas, való helyzeten. Elképzelhetőt len,'; ' hogy milyen körül lények között találtam ott azt az asszonyt és cikkeikben tisztán csak a teljes valót Írtam, • A törvényszék a vádlott kérésére elrendelte ezután a valódiság bizonyítását, amely sorén kihallgattak többek között egy kor. skedöt. • ; .,.; ? . . '. -Kérem, - mondja a tanú - ami ott volt, hát az valóságos l-t ványo sszágs zánba aent. Én mn • lakom abban a házban, de hire járt a környéken és igy én is megnéztem. Az öregasszony, amikor f ölkr resten, fetrengett, a piszokban. Kérdésemre rikácsolva, vinnyogva válaszéit valamit, amit alig értet tón meg és állandóan bambán' nevetett. Az izraelita kórház egyik orvosát is kihallgatták tanúképpen. - Ilyet még nem láttam kérem életemben, - mondja a tanú a hozzá Intézett ké rdés ckrv . - Pedig én mint orvos hozzá vagyok szokva^ az emberi nyomórusárhoz. Amikor figyelmemet fölhívták erre és ott j:': tan a helyszínén, a szó legszorosabb értelmében a piszokban fctrénerét t az öregasszony és csak a csont és a bor volt rajta. A fia segiteni akart rajta, az kétségtelen;' Neken is mondta., hogy eljárt a hatóságoknál anyja érdekébm, de minden eredmény nélkül. Ö is, mint mindé ki, a legnagyobb nélkülözések ke ött alig tudja megkeresni mindennapi ját, igy a magam részéről meg tudtam valahogy magyarázni ezt a szörnyű helyzetet. Amint megállapítottam, az öregassszony aggkori elmegyengeségben szenvedett- ós állandóan farkaséhségról panasz kódot

1 ami ilyen esetben rendszerint előfordul. /Folyt .kev./ Ma.