Magyar Országos Tudósító, 1933. szeptember/1

1933-09-02 [083]

— -ZU ÓRÁSLÍESTER SIKKáSZT.'-SI .GkE. /Folytatás a -6ik kiadáshoz./ szárattak egymást és Ilonát feleségül fogon venni t - Egy alkalomnál Ilonka levelet kapott Örkényből, melyben édesanyja megírta neki, jöjjön haza, mert ailyos beteg. Én valami gyanút fogtam és azt tanácsoltam Ilonkának, hogy ne menjen haza. Három hé • múlva azonban már távirat érkezett: "Anyja meghalt, azonnal jöjjön!" Erre már nem akartán vis szat-. r tant Ilonkát, de én is vele utaztam. Amikor este megérkeztünk az özvegy házához, csodálkozva láttuk, hogy az egész ház ki van világítva, az eg-?ik szobában hatalmas asztal megterítve; étel itallal bőven megrakva és ugy nézett ki az egész, mint hogyha nem is halót fcashéz.,. hanem valamilyen lakodalmas ház lehne. Azt.kn nemsokára kid rült, első gyanúm alapos volt, az özve^gy tényleg nem halt meg, ezzel a távirattal csak haza akarta csalni leányát, mert egy ottani dúsgazdag emberhez szerette volna hozzáerőszakolni, Ilonka azonban,mikor észereveete, hogy miről van sző, otthagyta anyját és nindke Cten távoztunk

t •* Csikorgó hidegben, hajnaltájban vágtunk neki az útnak, hogy az állomáshoz érjünk - folytatta szinte fantasztikusnak tetsző vallomását a vádló ct, - A nagy hideg miatt azonban az állomás mellett lévő egyik vendéglőbe,, tértünk be, ahol több katona is borozgatott, A katonák, akik láthatólag ittasak voltak belénk^cötöttek, nyilván Ilonkával a torták mindenáron kikezdeni, de amikor ez nem sikerült, ingerülten támadtak reánk és Ilonkát is ugy össze vissza vertem, hogy korházba kellett számtani. A súlyosan sérült leányt a leggondosabb ápolás rnellett sem lehetett megmenteni: néhány nap múlva meghalt. Halála előtt azonban megkért engem, hogy ruháit és kis ékszereit vegyem magamhoz, azokat értékesítsem és gondoskodjam arról, hogy illó módon eltenessek. Ez hát a bűnöm! - fejezte be vallomását a vádlott,-ez az az állítólagos sikkasztás, ami . én elkövetem. De mint látja a nagyságos biró ur, ez nem bűncselekmény, minden rendes ember igy cselekedett volna helyemben. A törvényszék több tanút, köztük özv.Bodonyinét is kihallgatta, majd pedig a perbeszédek elhangzása után felmentette Szotkó Istvánt azzal az indokolással, h ogy semmiféle büncselekm mnyt el nem követett. /MOT/MA. ELUTASÍTOTTAK EGY FÖLDBIRTOKOS SZERZŐI JOGBITCRL.-SI KERLSETi T. Huszár Gyula földbirtokos szerzői jogbitorlás cinén polgári pert inditott a Nemzeti szinház ellen azt adva elő, hogy édesapja, néhai Huszár Imre nevének feltűnt tésóvcl adtak elő a szinházban évekkel ezelőtt Dickens "Házitündér" cimü darabját anélkül, hogy tőle, mint jogutódtól erre engedélyt kértek,vagy jogdijat fizettek volna. Huszár leire - amint a kereset kifejti - régi neves forditó volt, akinek számos müvét hozták a színpadokon. A Nemz-ti sjzinház a kereset elutasítását kerté azon az alapon, hogy nem Huszár Imre, hanem Hevesi Sándor fordította a kérdéses SZindarabot, a sugópóldányon is Hevesi neve van, Kihallgatta Balogh Árpad dr. törvényszéki biró a mai tárgyaláson Hevesi Sándort, aki elmondta, hogy valóbai ő a forditó, de nem akart fo:ditoyant szerep élni és ezért kerestek egy nevet s igy került a szinl' pókra Huszár Imre neve, A felperes ezután most már személyi jogsérol. m cimón perbevonta Hevesi Sándort is, mert beleegyezése nélkül szere pcltették édesapja nevét a szinlapokon. Egyébként 32oo pengő kártérítés megítélésé kérte, az alperesek terhére. Balogh biró Ítéletében elutasította a keresetet s kimondta, hogy Hevesi Sándor a Házitündér forditója, tehát nem történt szerzői jogbitorlás akkor, amikor nem tortok engedélyt a darab előadására, de azért ' is el kellé';.t utasítani a keresetet, mert személyi jogsérelem sem forog fenn. Az indokol-s szerint ugyanis Huszár Imre név töxbb van, a feloperes édesapja már régen meghalt s nem is emlékeznek nevére, de jelenleg is több Huszár Imre nevü forditó munkái szerepelnek a nyilvánosság előtt. /MOT/SY.