Magyar Országos Tudósító, 1933. május/2

1933-05-18 [075]

A ZONGORAMŰVÉSZEK RÉSZÉRE RENDEZETT NEMZETKÖZ I LISZT FERENC-VERSENY I befejezéséül na este a Zeneművészet i Főiskola nagytermében diszhang­vorsony volt, amelyen nagyszámú előkelő közönség jelent meg. Végig- 1 hallgatta a díszhangversenyt Horthy Miklós kormányzó és felesége is. A kormány tagjai közül Héman Pálint vallás- és közöktatásügyi mi­niszter, s Lázár Andor igazságügyminiszter volt jelen. Ott,voltak még: Almásy László, a képviselőház elnöke, Darányi Kálmán és Potri Pál ál­lamtitkárok , Puky Endre, a közigazgatási biróság elnöke* Tetrovics Elek a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Tomcsányi Vilmos Tál és Magyar Pál országgyűlési képviselők és még sokan mások a magyar közélet és művész­világ kiválóságai közül. Az emelvényen az egyik oldalon a zsűri tagjai foglaltak helyet, a másik oldalon pedig a verseny résztvevői helyezked­tok el. Az elnöki asztal mellett - amely mögött Liszt Ferenc örökzölddel . diszitott mellszobra állott, Kortész K. Róbert államtitkár,' Sipőcz Je­nő polgármester, LiberEndre alpolgármester, Dohnányi Ernő, a zsűri el- I nöke és Hubay Jenő foglaltak helyet. A verseny nyolc díjnyertese egy-egy Önmaga által választott I hangversony-számiot játszott el a díszhangverseny keretében* Minden ~ szám után hatalmas tapsvihar zúgott fal. , A hangverseny végeztével H ó m a n Bálint vallás- és köz ­oktatásügyi miniszter lejött a páholyából és az elnöki asztal mellől a következő beszédet mondotta: H - A XIX. századot a zeneművészet korszakának kell mondanunk, mort o században jutott beteljesedéshez Beethoven művészetével. a klasz­s zlhus zene és a romantikusok c sengő-bongó'dallamainak elhangzása után e korban kelt életre a zeneművészet horizontját messze tárlatokig bő- .. vitő ós uj tartalcurval tolitő uj művészeti iskola, c korban született meg a kötöttség nélküli, szabad kifejezést meghonosító, s az addigi ér- ! zolmi témakör külső benyomás ol:, tárgyi gondolatok, események érzékel­tetésével tágító program zeneiskolája. A zeneművészet fejlődését uj irányba terelő a hangot elsőnek Berlioz ütötte meg, 'á'agner fokozta leg­magasabbra, de a polgár jogot Liszt Ferenc vivta ki számára a maga cso­dálatos előadó-művészetével és iránytszabó költészetével. Diadalai, I ünnepeltotéso, sikerei, s a nyomukban kelt lelkesedés egyedülálló a .j zongoraművész történetében. Nem is lehet másképp, mert a zongorának,m 1 fit I hangszernek, minden lehetősége ki van meritve müveiben és előadásában. A zongorajáték technikai lehetőségeit, dinamikai határ tol jos itményét ő határozta mog, s ő aknázta ki a végletek teljességéig. Ejat, többet, s káprázatosabbat azóta som hozott som szerző,, sem olőadó, mert ami hatás bravúr, fortély a hangszerbon rejlett, Liszt azt mind felfedezte és ki­hozta. Müve L*ben, j át okában, tanítványaiban a bef e jezetvt és tökéletes "* zongóraműves zotot hagyta az utókorra. -Most lezajlott nemzetke'zi zongoraversenyünkkel ennek az Istenadta müvészzseninok, Liszt Ferenc emlőkének kivántun: áldozni, s S áldozni kívánunk a jövőben is, mert magunkénak valljuk, magunkénak is­mer jük, magunkéhaj: tudjuk. Mondják, Liszt kevés időt töltött Magyaror- ' \ sz'gon. Mondjál:, Liszt a német, s nem a magyar zenei lrul túrának részese, S mondják, kozmopolita volt, hiszen hazájától elszakadva tel jesen bele­illeszkedett a nemzetközi müvés zélctbc. De akik igy beszélnek, nem isme­rik egyéniségét ós művészetét; Liszt Ferenc kozmopolita volt addig a határig, amig minden nagy müvésztehetség szükségképpen kozmopolita volt. Odahagyta hazáját, mert nagy képességeit nem rejthette el a. mostoha kö­rülmények m lat t, művészi teljesítmények tel j esjkif e jezésére akkor még ke­vés lehetőséget nyújtó országunk határai között, ko ha át is lépte c ha­tiiroEatj s élete jórészét hivül ólto is le, korántsem szakadt el szülő­földjétől és sohasem igyekezett szabadulni az őt idekötő érzelmektől. • , Játékával és szerzeményeivel mindig megjelent, a magyar ünnep, vagy ''; magyar gyász kifejezéséhez, magyar sínylődő könnyeinek letörléséhez, • a 'íó magyar alkotások létesítéséhez erre a művészetre a magyarságnak szük­E. ségc volt. /Folyt, köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom