Magyar Országos Tudósító, 1933. március/2

1933-03-13 [072]

AZ UJ3AGKIM'ó TI3ZTVI JELOIÍ OTTHONÁNAK RÁKOSI- E3 AFFOIIYI-SMLEK­ÜNNEFE. Az Újságkiadó Tisztviselök Egyesülete ós Otthona hétfőn'es­te Rákosi Jenő és Apponyi Albert gróf emlékére ünnepséget rendezett, A kétszázteritékes, banketten előkelő közönség vett részt. Ott volt: 3ü* megi Vilmos, ...z egyesület elnöke, Rákosi Szidi, Rákosi Jenő huga, Mar­ton Bői a, Lázár Miklós, Vázsonyl János és Gál Jenő országgyűlési kép­viselők, Márkus Miksa, az Ujságiró Egyesület elnöke, Mengele Ferenc külügyi sajtófőnök,.követségi' tanácsos, Zimmer Ferenc dr., az MTI szerkesztője, Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár, Fraznovszky Iván megha­talmazott miniszter, Falkányi Kálmán, Szörtsey József, Berkes Róbert, Salusinszky Imre, kanke Gusztáv, Rákóczy Imre dr. .-.miniszteri osztály­tanácsos, Bókay János dr. és a szerkesztőségek és kiadóhivatalok tag­jai na g y s z ámb a n. A vacsora után Sümegi Vilmos stólalt fel, üdvözölve a megjelent előkelőségeket, h.ngoztatva, hogy Rákosi Jenő és Ap­ponyi Albert gróf volt, akli: oltárt emeltek emléküknek minden magyar szivében, s akii: egy gondolatot hagytak ránk örökül, a revízió gondola­tát, befejezésül Antal 'István dr, ninisztari- tanácsos, sajtófőnököt üd­vözölte éltalános Ováció közben, mint aki a maesti serlegbeszédet menö­ja, ; - Carl^le a nagy angol történetíró és filozófus állapítot­ta meg - mondta A n t a 1 'István dr, ünnepi beszédében - hogy egy-egy korszak . életére az a legjellemzőbb, hogy hogyan emlékezik meg a nagy­ember ékről. A kor, amelyben élünk, Íme egy fényoldalát tudja mutatni az elanyagiasedás idején: fel tud emelkedni a nag:/emberékhez és meg tudunk emlékezni olyan férfiakról, mint Rákosi Jenő és Apponyi Albert gróf. ugyanakkor azonban meg. kell emlékeznünk arr ó l a'korszakról is, -melyben éltek,'küzdöttek, csalódtak és megdicsőültek. Ez a korszak az .úgynevezett 67-éS körszak, a l-erencjózsefl kor, amely a gazdagodás, a . bizakodás j az emelkedés, a haladás és a kultúra korszaka. Ez az egyik mogitélés, amivel szemben van egy másik vélemény, amely az úgynevezett negyedik generációtól származik és -mely azt mondja, hogy nemcsak'ak­tívái, hanem deficitjei és passzivái is voltak ennek a korszaknak.Szek­fü Gyula, a nagy magyar történetíró egyenesen a hanyatlás koripakának igyekszik beállítani ezt a kort, amelynek záróköve a háború é3 az ösz­szeomlás volt, amit pedig évtizedes hibáknak kellett előkészíteni. Az a korszak olyan pr obi émákat' adott- át nekünk, amelyeket annakidején jobban meg'lehctett volna oldani. Átadta nekünk a földbirtok-reform problémá­ját, a szociális kérdést, a nemzetiségi kérdést, s ugyancsak örökül kap­tuk a feltörekvő uj néposztályok problémáit. Az a korszak a külső felü­leten mozgott és nem oldotta meg ezeknek a problémáknak .a lényegét, A gravaminális jolitik^mentettc meg végül is a nemzetet, mert olyan időkben tartotta fenn a függetlenség 'gondolatát, amikor ez az. idea proskr ibált gondolat volt Magyarországon', /Taps. Fgyvan! Ugyvanl/• - Az a korszak inkább a liberális demokratikus rendszer, mint a szociális nemzeti állam kiépítésén dolgozott. A nemzeti állam­ból nem a nemzeten, hanem az államon volt-.:, hangsúly. Az állami omnl­potencia azonban csak vezére ikkekben, parlamenti szónoklatokban mutat­kozott^ mert az állam nem tudta átvenni a társadalom eleven erőire k irányítását. Az állam kiszívta a nemzet igazi életerőit és gondozatla­nul hagyta azokat a társadalmi és nemzeti értékeket, amelyeknek a megmen­tése a naj. generáció feladata. - Amikor az állam egylökésre összeomlott, ugyanakkor a szer­vezetlen nemzet is összeroppant. a hátramaradott problémákat az ugyne­| vezett'negyedik generációnak kell megoldani, m mi ezt a feladatot vál­L laljuk, vállalnunk kell, mert különben a történelem kocsija véglggá­j\ zol rajtunk, V . . ' /Folyt, köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom