Magyar Országos Tudósító, 1933. január/3
1933-01-21 [070]
MaG YÁR ORSZiGOS TUDÓS TTO 6, törvényszéki kiadás, Budapest, 1933. január 21. _--ZU FARKAS ISTVj'Ji RÁGALMA ZASI PER. /Folytatás az 5-ik kiadáshoz./ - Helyes volt az is, - folytatta beszédét Strache Gusztáv r. * hogy az elsőfokú, biróság mellőzte a bizonyításra vonatkozó i nditványt. Azt, hogy Bethlen István valóban érdekelve volt anyagilag is az optánsp örbeh, felesleg s lett volna bizonyita.di: ez köztudomású tény.. - A védőiem azonban elejétől végig monstruózus tévedésben volt a kérdés megítélésénél s ez a tévedése nem nevezhető jóhiszeműnek,. A vádlott, valamint a cikk valódi szerzője, akik politikai kérdésekkel szak* szerűen foglalkoznak, távolról sem lehettek olyan tudatlans ágban- az optáns tárgyalások tekintetében, amint az a cikkben visszhangot nyer, A cikkíró mindenesetre sz ndékosan arra igyyekezett, hogy a magyar kormányfeje pellengére állíttass ék. Ez időlegesen sikerült is neki, mert abban az időben az optáns ügy szótfolyó anyaga tekintetében még a műveltebb rétegek is tájékozatlanok voltak; s igy sikerült a vád-lemnek az elsőb Íróságot is félrevezetnie, amely az Ítélet megokol ás ában ennek folytán azt a téves megállapítást tette, hogy tudniillik köztudomású az, miszerint a Bethlen-féle megoldás az ország népére nézve súlyos anyagi megterhelést jelent. Az inkriminált cikk különben is a hágai tárgyalások Irezd tén Íródott, a tárgyalások anyaga akkor még nem volt közismert,, mert a tanácskozások zárt ajtók mögött folytak, ugy, hogy itt akkor még nem lehetett "köztudomásról" beszólni, legfeljebb hamis köztudatról lehetett s zó, - Éppen ezért a magam részéről igyekszem tiszta képxet az egész Atgyről a kir, tábla elé tárni. A védelem a törvényszék előtt állítólagos Henderson és Benes féle idézetekre hivatkozott, kikapott beszédrészeket citált, holott e nyila kozatpk nyilván nem a magyar, hanem a csehszlovák, vagy egyéb kisan tuntbeli államok érdekeit szolgálták, - Vádemelésen során ezzel szemben én nem labilis bizonyítékokat kívánok felsorakoztatni, de szilárd pillérekre építek, mint a trianoni békeszerződés pontozataira, a szanálási szerződés, a hágai egyezném.; becikkelyezett paragrafusaira és a liberációs tárgyalásokkal kapcsolatos szerződésre, valamint a parlamenti tárgyalások idevonatkozó anyagára. Az optánsügy közié ert statisztikai és egyéb adatait tárom fel, hogy a rágalom súlya itt né tán biráltassék el. - A védelem ugy á llito :ta be a kérdést, mintha a hágai tárgyaiások idején Európának semmi más, elintézésre váró egy éh ügye nem lett volna, m int éppen az optánsügy; mintha Amerika, Ázsia, sőt Ausztrália delegátusainak kizárólag az lett volna a feladata, hogy az optánsügyet Bethlen István gróf kivánásagónak megfelelően rendezzék. Ez a beállítás egyenesen nev tséges, másreszt pedig azt kell mondanom: bárcsak igy lett volna J - Az optánsügy - mint köztudomású wugy keletkezett, hogy a kisantant államai lefoglalták a magyarság visszamaradt javait, holott ettől a békeszerződés tilalma szerint tartózkodniuk kelléct volna. Tudjukj ól, hogy a különböző egyházi, gllamí, kereskedelmi, bányavállalatok és intézmények javainak ezrei, milliós és milliós értékben estek igy áldozatul. A trianoni békeszerződés alapján emiatt 8ooo por tétetett folyamatba a kisantant államok ellen s ezek közül legalább 6oo pör agrárvonatkozásu volt, E pörökben a nemzetközi vegyes döntöbiróságok annak.dején megállapították illetékességüket, amitől a csehek - amint azt a következmények kifejezettéin mutatják - megijedtek. Rettegtek attól, hogy a döntőbíróságok esetleg érdemben is a magvarok javára döntenek, féltették hatalmi pozíciójukat, mert j eltudják, hogy akié a föld, azé az ország, Románia volt közöttük az első, amely kifejezést adott ellenszegülésének: bíráját a nemzetközi döntőbíróságból visszavonta, A magr ar állam ekkor avatkozott be elsőizben az ügybe, mert ez nyilvánvaló, sőt flagretns jogsérelem volt, A magyar kormánynak e beavatkozása a legszentebb kötelesség volt. Ezután - s ez jólismert - keserves harcok következtek, mert a népszövetség mintegy három éven át komolyan vette a különböző román kifogásokat, húzta** halasztotta a döntőbíróság kiegészítését. Innenkezdve nem volt a népszövetségben diós, amelyen a magyar kormány újra meg újra le nem szógeete volna álláspontját. Mindez nem egyesek, hanem az egész magyar nemzet érdekében történt. Ezt akkor még a magyar szociáldemokratapárti képviselők is elismerték. Az egész világ előtt tisztelt Apponyi Albert gróf a magr af nemzef'great old ian"-je folytatta le ezt a tltáni harcot Genfben, a magyar nemzet és tagyar állam érdekében, s ő még csak nem is tartozott a magyar kormányhoz vagy pártjához. ~ ,« /Folyt. köv./KY.
