Magyar Országos Tudósító, 1932. november/1

1932-11-02 [066]

1 AGYAR ORSZÁG03 TUDÓSITó K é sirat TiZGnharr.iad.il: kiadás* Budapest, 1952. november g. XIV. évfolyam 247. szám. /Hegedűs Kálmán beszéde a Tisza i3tván-omlókünncpen. Folytadé* $./ Királya elbocsátotta, amikor a nemzet minden háborús erőfeszitését 6 vezette és szervezte és a magyar glóbust két erős kezével egymaga tartotta fenn. kent - minden vád, panasz, harag nélkül és akkor hangzott el nagy búcsúbeszéde a hazaszeretet e gyönyörű apoteózisa, amelybe belefoglalta nemzetépítő nagy terveit, beleöntötte lelke minden kincsét és minden szeretetét, amelynek drága ajándékával nemzetét elárasztotta.Ment, egyenesen a karctérre, mert hazaszeretete ezt parancsolta, kert nem élt még államférfiú kerek e vilá on, aki nemzetét ugy szerette, mint Tisza István. - A nemzet ügye legszentebb családi ügyévé vált: mint családfő ugy védte ő a megtévesztés, félrevezetés könnyű prédájaként 30kszor eltévelvgo magyart. Nem korholta, mint Széchenyi, hanem intette, óvta, tanította, vezette a legerősebb férfiú legféltőbb gyöngédségével. A munkát, amelyet vállalt, hazafiul hivatásának érezte ős minden munkára, minden 1őben képes volt nemzetéért,ha hívta; minél erősebb volt az akadály,amelyet le kellett küzdeni, minél veszedelmesebb r helyzet, amelyen úrrá kel-' lett lennie ós minél ádázabb a támadás, amellyel szpmbe kilőtt szállania. A kötelesség teljesítését nem hivatalos aktusnak; han ru erkölcsi példaadásnak itélte, amelynek nomz •»fcnavolo érték.> van. - Kigyulfc a tűs a szoméb .n, ha a beszélyskre rámutatott,amelyekéi; látnoki lelkével látott, a alyeket apostoli hivatásának nagyszerű átér zés ével el akart hárítani a ni'-mz^tről. Tudta, tapaszt?Ita, látta és érezte, hogy ez a nemzet Meotis ingovanyaiból magával hozta a lidércet, amelynek tüzénél álompellangók tarka rcjáu kergeti. Épen ezért élete legszentebb hivatásának érezte 0 tűnő lidércfény helyett jellemének világító tornyával az lngoványokból a realitás talajára. Keletről Nyugatrs vezetni ezt E nemzetet s a nyugati kultúrának a nemzeti géniusz által magyarrá ihletett eszméi előtt kitárni a magyar-élet kapuját: hadd virágozzék ki, hadd ragyogjon fel a világ e legkiválóbb fajtájának minden nemzeti sajátsága, lelkének minden ékessége, hogy az isteni gondviselés által reábízott szent misszióját Kelet kapujában dicsőségesen teljesíthesse, így vitte, Így ragadta ő magával a magyart a lidérctüzetői a csillagok felé, - Ellenfelei, mint csillagszóró rakéták táncoltak ide-oda a. politikai légürben, ahová.a népszerűség meleg fuvallata hajtotta őket, 6 maga volt az állócsillag, aki soha non változott, az egyetlen fix pont a magyar világűrben. Nem koreste a népszerűséget, de szarette, ha szeretik ót, a legszeretőbb magyart. Kelet népének bizantinizmusa nem volt fegyver kormányzatának arzenáljaiban, mert a legkomolyabb államférfiú tudta és látta, hogy* a farsangi köntös csillogása mögött odavetül a falra és a szivekre hamvazószerda szörcsuhája. Komolyan hitt a magyar nemzet nagy hivatásában és szent komolyságával hitet Öntött belé, önérzetét egekig ' molte, reményeit erósitotto, hogy a magyar a maga erejére' ;ámcszkodva acélbizalommal küzdjön jövő nagyságáért. Igazságainak kincsesbányája nem a tömegek lelke volt. Nem azt kereste, ni a totsz.tős, hanem hogy mi a hasznos nemzetén ok. Célkitűzéseiben nem a hamis jelszavak által félrevezetett közvélemény irányította, hanem a történelmi igazságok által megihletott nemzeti géniusz sugallata vezette. - Nem volt riadót fuvó vezér, ö volt a nagy ébresztő,- ébrentarté, szalmaláng-pusztitó, öröktüz-élesztő vezér. Látnoki lelkével felismerte a belső igazságokat, amelyekért a népszerűtlenséggel dacolva, tűzönvizén," minden akrdályon keresztül, bátran sikraszállott, és agitatórius .képességónok egész erejével, hazaszeretetének egész szenvedélyével igyekezett ezeknek az igazságoknak meghódítani a lelkeket. A trónkövetelőből az ibseni királyi akarat nélkül sohasem lesz király. Az államfé rf iuból vozéri hivatás nélkül soha som lesz vezér. Ennek a vezéri hivatásnak a tudatában nagy ( küldetését ő egészen átérezte és ennek a küldetésnek - mint Isten kezében oszköz - vallásos áhítattal szentelte életét. Jól tudta ő szt, hogy a tör;énelam a hősi nekilendülést ^ sikerrel jutalmazza, de a lelki összoroppav násjb gyalázatba fullaszt ja. Éppen ezért kétségbeesve látta a kishi tűs éget, \ amoly erőt vett a nemzeten és jajveszékelve óvta a részeg illúzióktól, /Folyt, köv,/